Folia archeologica 13.
Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XV. században
174 Temesváry Ferenc A lakat két kulccsal működött, azonban készítési módjukat illetően nem egykorúak. (55. ábra 4—5.) Az egyik kulcs átfúrt gömbsüveg alakú gyűrűvel ellátott, amely forma csak későbbi századokban válik általánossá. A rézzel forrasztott kulcsszár a taraj felé kissé elvékonyodik, de végig üreges marad. Taraja gyengén lépcsőzött, elölről három helyen simán híjazott. A lakat másik kulcsát, bár primitívebb, mégis újabbnak kell tartanunk. Mindkét kulcsnak jellemzője a hozzávetőlegesen fordított szív alakú fül, amely tüskés módszerrel kapcsolódik a szárhoz. 4 0 Hasonló darabok szép számmal kerültek elő Leszih Andor Muhin végzett ásatásai, továbbá Bálint Alajos nyársapáti (56. ábra 3.) és Éri István nagyvázsonyi feltárása alkalmával. (50. ábra 8—11.) A nagyvázsonyi és nyársapáti ásatások egyaránt igazolják, hogy a XV. században már megjelennek a tornyos lakatok egyes típusai (56. ábra). E lakatok lényegének ismertetésére a nagyvázsonyi Kinizsi vár hengeres testű, kisméretű tornyos lakatját — amely igen korai típust képvisel — vesszük vizsgálat alá. A hengeres test felületén még nem találunk merevítő bordákat, de ezeknek kifejlődését már érzékelhetjük a boríték alsó peremén. Ugyanakkor a kulcslyukkal ellentétes borítékrész — amely valójában nem más, mint a lakat kengyelével egybeépített reteszes szerkezeti rendszer alaplemeze — olyan megmunkálást kapott, amely sokban hasonlít az állatfigurás lakatok kidolgozásához. A vázsonyi lakatnak mindkét tornya — nevezhetjük kengyeltartónak is, — a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található lakatokhoz hasonlóan rögzített. (54. ábra 8 —11.) Készítési technikáját illetően megállapíthatjuk, hogy a torony a lakat testével együtt készült egyetlen lemezből, s csupán a torony oldalfalait záró borítékrész utólagosan felforrasztott. Ezzel az eljárással a lakat szilárdságát lényegesen fokozni tudták. Ezen a helyen utalnunk kell arra, hogy a népvándorlás korának, sőt a koraközépkori állatfigurás lakatoknak gyakran csak az egyik kengyeltartója rögzített, míg a lakat másik oldalán elhelyezkedő kengyeltartó a lakat reteszes szerkezeti rendszerével egybeépített. A XV—XVII. századi tornyos lakatoknál viszont nem a kengyeltartó torony mozdul el, hanem a lakat szerkezeti rendszerével egybeépített kengyel. (54. ábra 12.) Mint érdekességet említhetjük, hogy a boríték azon részén, ahol a lakat reteszelő szerkezeti rendszere a lakattestbe hatol, a zárólemez süllyesztett. (54. ábra 13.) Ez a zárólemez valójában négyes osztatú, vállperemes kiképzésű, mint ahogy ez a dolgozatunkban közzétett lakatunk esetében is egészen jól látható. Természetesen a XV—XVII. század folyamán a négyes osztás nem törvényszerű. Gyakran találkozunk két-három vasmagos szerkezeti rendszerekkel is. A tornyos lakatoknak fentebb ismertetett típusait reteszes szerkezeti rendszerű, vállperemes lakatoknak nevezzük. Ezeknél a lakatoknál a reteszelő szerkezeti rendszer alaplemezére 1—4-ig, nagyon ritkán ennél több vasmagot szerelnek fel, amelyekre viszont a vasmagtól elálló 2—2 rugót dolgoznak rá. E lakatok működési elvét bemutató ábránkon 4 vasmagos szerkezeti rendszert láthatunk. Amikor a lakatot zárni akarjuk, a kengyelt, illetőleg a vasmagokat szabályos helyzetbe hozzuk és a szerkezeti rendszert a lakat testébe nyomjuk. A vasmagtól ék alakban elálló rugók a vállperemek hatására összenyomódnak, 1 0 A megközelítőleg fordított szív alakú fül meglétét igazolja még az olasz Palma Vecchio (1480—1528) „Sacra Conversatio" c. festményének ábrázolása is. (XXVI. t. 5.) Vö. Gombosy Gy., Magyar Művészet 4(1928) 353.
