Folia archeologica 12.

F. Petres Éva: Székesfehérvári koravaskori kincslelet

38 F. Pe/res Éva fibula mellékletes sírjai alapján. А С típus és A forma egykorúságának bizonyítékát éppen a kurdi leletben való együttes előfordulásukban látja. A fibulák váli kultúrában is használt volta látszólag ellentmond a HA eleji datálásnak. Azonban feltehető, hogy az ékszerként használt tű, amely a korszak közepéig volt túlnyomórészt forgalomban, egy emberöltővel (vagy többel is) később került sírba, mint az az ékszer, amelyet használata idején háborús katasztrófa miatt rejtett el tulajdonosa. Ebben a megvilágításban a kurdi lelet és a többi hasonló fibulás kincslelet HA eleji datálását (ha a többi tárgy is ezt bizonyítja) nem befolyásolja az a körülmény, hogy a sodronytekercses fibula és változatai még a váli kultúra idején is előfordulnak.

1

6 A lemezes bordás karperec szintén bronzkorba visszanyúló forma. (11. ábra 1.) Általános a halomsíros kultúra egész elterjedési területén,

1

7 KözépNémetországban, Szászországban, Sziléziában és a Kárpát-medencében is.

18 Dunántúlon a Koszider-típusú dépőtokban meglevő típus.

1

9 A BD periódus idején a továbbélő halomsíros népesség megőrzi a formát, Ausztriában a Gallneukirchen-Tumbachholzi lelet,

2

0 Magyarországon a soltvadkerti öntőminta bizonyítja.

2

1 A székesfehérvári karperec így szintén a BD időszakban vagy legfeljebb a HA periódus elején kerülhetett földbe. A lelet tokosbaltái közül a díszítetlen nagyobb méretű darab (12. ábra 2.) a nagy lausitzi balta-formákkal mutat egyezést. A HA periódusra keltezett nagyméretű lausitzi tokosbalta eredetét E. Sprockhoff részben a cseh-morva vidék közvetítésével Magyarországon keresi, ahol már az urnamezős kor elején megvan.

2

2 A lausitzi területen más magyar eredetűnek tartott formával együtt is előfordul, pl. a kowalewkói leletben bordásnyelű lándzsa kíséri, amely nálunk régibb urnamezős forma.

2

3 A nagy lausitzi tokosbalta középbordás változatát ismerjük a büdöskútpusztai leletből.

2

4 Székesfehérvári darabunk méretben nem éri el a nagy lausitzi forma nagyságát, de a tok egyenes, törésnélküli kialakítása rokon vonásokat mutat és korai jellegre utal.

24

a 1

8 A korábbi datálást engedheti meg az a körülmény is, hogy a fibula típus kialakulási területe a Kárpát-medence, melyet már a korábbi irodalom is megállapított. (Foltiny, S., i. m. 62.) Innen terjedt el az egész urnamezős kultúra területén. (Merhart, G., Donauländische Beziehungen der früheisenzeitlichen Kulturen Mittelitaliens. BJ 147(1942) 88 — 89.) Indokolt, hogy kiindulási területén korábban lépjen fel. 1

7 Elterjedését 1. Bona I., i. m. 139-142. j. 1

8 Az Alföldön: Hódmezővásárhely —Kishomok — Banner J., Arch. Ért. 1944 — 45. XII. t. 37., 39. Röszke - Натре/ /., i. m. CXXXV. t. 4., 11. 1

9 Bona I., i. m. 5. kép 17. 2

0 Kneidinger, J., Spätbronzezeitliche Hügelgrab bei Gallneukirchen im Mühlviertel. AA 1 (1948) 79.; Pittioni

, R., Urgeschichte des österreichischen Raumes. (Wien 1954) 402., 281. kép. 2

1 Ga^dapusztai Gy., Acta Arch Hung. 9(1959) 272. VI. t. 7. A soltvadkerti leletet, ellentétben a lelet közlőjével, a BD periódusban élő halomsíros népességhez kötjük a kísérő kerámia alapján (levágott szájperem, csücskös szélű tál, profilált bögretöredék). Véleményünk Kőszegi F.-el egyezik. 2

2 Sprockhoff, E., i. m. 107. 2

3 Uo. 92. 2

4 Kuzsinszky В., A Balaton környékének archaeologiája. (Bp. 1920) 149. kép. A lelet másik baltája az egyetlen felső szárnyállású (Phalbau típusú) HB korú balta, amely ebben a korai dépőt-horizontban előfordul. 24

3 Párhuzamát Velemszentviden találjuk meg. Foltiny I. szerint a HA-B periódusban egyaránt előfordul. Foltiny, S., i. m. 58.