Folia archeologica 12.

F. Petres Éva: Székesfehérvári koravaskori kincslelet

Székesfehérvári koravaskori kincslelet 39 A tokján szárnyasbaltát utánzó díszítésű darab (12. ábra 3.) szintén erre az időre keltezhető. A középső szárnyállású szárnyasbalta vagy terremare típus — amelyet tokosbaltánk utánoz -—, a késő bronzkorban (BD) általános baltaforma, az urnamezős korban már ritkább.

2

5 Díszítésként való alkalmazása a típus használatát tételezi fel, illetve azt az időt, amikor a forma még nem ment feledésbe. A HA periódus eleji dépőtokban még együtt fordul elő a tokosbaltákkal, erre az időre tehetjük a kettő összetételéből kialakított formát is.

26 A székesfehérvári tokosbalta párhuzamát a közeli nagydémi leletben

2

7 találjuk meg. A leletet minden darabja a HA periódusra datálja: a liptói típusú kard,

2

8 a csüngő, a lándzsacsúcs,

2

9 a nyélnyújtványos sarló és a pálcán álló kacsaalak.

3

0 A háromszögű bordákkal díszített tokosbalta töredék (12. ábra 4.) Magyarországon gyakori forma,

3

1 helyi eredetű s már a régibb urnasírok korára, a HA periódusra keltezhető. Sok variánsa van s a forma még a fiatalabb urnasírok korában is él, de ettől a HB korú változattól a régibb típus jól elválasztható.

3

2 A legproblematikusabb a lelet legfiatalabb darabja, az ívelthátú kés pengetöredéke. (12. ábra 1.) A kés pontos datálását megnehezíti az a körülmény, hogy egyik leglényegesebb része, a nyél, hiányzik, így besorolása bármelyik típusba csak hozzávetőleges értékű lehet. A pengetöredék a délnémet urnamezős kések pfatti típusával látszik rokonnak, amelyet H. Müller-Karpe a fiatalabb urnasíros korba helyez.

3

3 Ez a késői datálás a mi esetünkben a lelet földbekerülését a HB időszakra tolná el, amelynek ellentmond a bronzkori, átmeneti, legfeljebb HA periódus közepéig élő tárgyak túlsúlya a lelet összetételében, másrészt a rokon kincsleletek egyöntetű korai jellege — az egész történeti háttér, amely az elrejtés oka: nagyobb urnamezős hullám megjelenése ezen a területen. Legtöbb párhuzamos kincsleletünk kése korábbi forma, s inkább a délnémet kések régibb típusához, az ún. matrei kések típusához áll közel.

3

4 A székesfehérvári darab viszont csak egyetlen matrei variánssal hozható kapcsolatba, a grünwaldi 47. sír késével, azonban éppen ez a példány az, amellyel kapcsolatban H. Müller-Karpe megjegyzi, hogy a fiatalabb urnamezős 2

5 Kőszegi F., i. m. 65. 2

6 Középső szárnyállású szárnyas balta dépö'-horizontunk szinte minden kincsében előfordul. Díszítésünkhöz legközelebb álló darabokat (ahol a szárnyakat alul a lap kiugró része köti össze) a sióagárdi, nagykajdácsi, kiliti, bakony-somhegyi leletekből ismerünk. — Szárnyasbaltát utánzó tokosbalta típusunk nem azonos a lekerekített szárnyakkal díszített passaui formával, amely a HB periódus vezető formája. Holste, F., Zur jüngeren. . . 60.; Foltinr, S., i. m. 59. 2

7 Hampel J., i. m. CXCV. t. 2

8 Willvonseder, K., Ein Vollgriffschwert der frühen Hallstattzeit von Steinhaus am Semmering. WPZ 26(1939) 74.; Hrala, ]., Question sur l'origine et l'extension des épées du type de Liptov et des épées à poignée en godet. AR 6(1954) 285.; Foltiny, S., i. m. 59. 2

9 Kőszegi F., i. m. 66. 3

0 Mühlaui sír. Merhart, G., Urnengrab mit Peschierafibel aus Nordtirol. Schumacher Festschrift. (Mainz 1930) XI. t. 12. 3

1 A bordákkal díszített tokosbalta formákat a környező területeken általában Magyarországról származtatják. {Holste, F., Der Bronzefund von Winklsass. BVB 13(1936) 12.; Sprockhof, E., i. m. 92.) 3

2 Holste, F., Der Bronzefund... 12.; Foltiny, S., i. m. 59. 3

3 Miiller-Karpe, H., Grünwalder Gräber. PZ 34-35(1949-50) 322. 3

4 Uo.