Folia archeologica 12.

Szakács Margit: Zarzetzky József pesti gyufagyárai

Zar^etzky József pesti gyufagyárai 303 is még sok fogyatékossága volt. Nem mindig gyulladt meg könnyen, dörzsöléskor a gyufák foszforos vége gyakran szétfröccsent súlyos égési sebeket okozva, szobában meggyújtva kellemetlen szagot árasztott és nem utolsó sorban az előállítás költségessége.

1

6 A dörzsgyufánál a súlyos hátrányt jelentő robbanva gyulladást kellett — következő lépésként — kiküszöbölni. Ezt végezte el Irinyi János 1836-ban a veszély és durranás nélkül, azaz zajtalanul gyulladó dörzsgyufa feltalálásával. Ennek gyártására rendezkedett be a kiváló tudós 1840-ben megnyitott pesti gyárában. A foszforos gyufával nemcsak jobb, de olcsóbb gyújtószer került a fogyasztókhoz. Ez fontos volt abból a szempontból, hogy a fejlettebb osztrák gyufagyárak cikkeivel a versenyt jobban bírta. Irinyi hivatkozott is arra, hogy gyártmányai olcsóbbak a bécsi gyárak készítményeinél.

1

7 Már itt meg kell azonban jegyeznünk, hogy az újfajta gyufának előnyei mellett káros hatásai is hamarosan érezhetővé váltak a vele foglalkozó munkásokra nézve, mivel az egészségre rendkívül ártalmas fehér foszfort tartalmazta. Ezt a hatást szüntette meg a tovább folyó kísérletek eredményeként létrejövő, svéd gyártmányú, ún. biztonsági gyújtó, amelynek gyúanyagát 1844-ben sikerült Pasch Gustáv Eriknek összeállítania.

1

8 E mindmáig használatban levő tűzszerszámok elterjedése azonban csak a század hatvanas éveiben történt. A dörzsgyufát hazánkban Zucker üzeme gyártotta először. Zarzetzky megindulásakor a mártógyufát készítette, amelyről hamarosan áttért a dörzsgyufa előállításra és egy ideig mindkét fajtát gyártotta. Hogy a foszforos gyufa forgalombahozatalára mikor tért át, forrásaink nem beszélnek. Az erre vonatkozó első adatok az ötvenes évekből valók, de ekkor már általános volt annak használata. Üzemének gyártmányai 1843-ban még minden valószínűség szerint csak a mártó- és dörzsgyufák készítésére korlátozódtak. A gyufagyártás jól jövedelmezett és 1844—45-ben már erőteljes virágzásnak induló üzemet találunk a 3 Bárány utcában. A kimutatások szerint 1844ben 65 875 forint értékű árut készített, az eladott árukért bevett összeg 59 779 forinton felül volt. 1845 novemberéig a gyártott cikkek értéke 77 704 forint, a befolyt jövedelem 69 448 forintra rúgott.

1

9 A gyár 1815 forint értékű gyártási eszközökkel volt felszerelve. 1844-ben 50—60 emberrel dolgozott, 1846-ban már 186 személynek adott munkát.

2

0 Gyártmányait nemcsak Pesten értékesítette, élénk kereskedelmet folytatott vidéki városokkal is. Még 1843-ban, a gyár megindulásának évében, a gyufagyárakban elég gyakori tűzesetekkel kapcsolatban született egy rendelet, amely az összes pesti gyufagyárosokat érintette. Június 15-én Amtmann Ferenc üzemében kisebb tüzet okozott egy „kivetett gyújtófácska".

2

1 A tanács még az év végén rendeletet hozott a város 1

8 Eósy-Schmidt E., A foszforos gyújtók. (Bp. 1935) 4. — Pál A. szerint akkor a foszfor ára azonos súlymennyiségű arannyal volt egyenlő. 1

7 Athenaeum. (1840) 656. Közli néhány cikkének árát is összevetve a bécsi árakkal. 1

8 Pál A., i. m. 1

9 F. L. Rel. a. n. 6113. 2

0 Uo. 2

1 F. L. Int. a. n. 12104.