Folia archeologica 12.
Szakács Margit: Zarzetzky József pesti gyufagyárai
304 Szakács Margit belterületén levő gyufagyáraknak a város szélére való kiköltöztetésére. Ez több gyár kitelepítését jelentette volna, közöttük Zarzetzkyét is. Az érdekelt személyek összefogva óvást emeltek ellene. 2 2 Kérték, hogy régi helyükön maradhassanak tovább is, mivel kiköltöztetésük egész gyártásukat és létüket tönkretenné. Indokul hozták fel, hogy más tűzveszélyes mesterségek is vannak a város belterületén, másrészt hivatkoztak arra, hogy a fent említett tűzeset nem szolgálhat okul a kiköltöztetésre, mivel Amtmann engedély nélkül dolgozik tapasztalatlan fiával, anélkül, hogy egyikük is kiállotta volna démiai próbatétet". Az indokolásnak ez a része érezhetően a versenytárs ellen irányult. Az ilyen támadások eléggé gyakori jelenségek voltak a gyufagyárosok között, különösen az engedély nélkül gyártók voltak kitéve ennek, akik ellen a többiek összefogtak s nem mindig a legtisztességesebb eszközökkel küzdöttek. Jól kihasználták erre a célra a versenytársnál esetleg keletkező tűzeseteket is, mint a fenti példa mutatja. A határozat végrehajtására azonban mégsem került sor, a gyufagyárak maradhattak régi helyükön és folytathatták működésüket. Zarzetzkynél különösen fontos volt ez, a kiköltöztetés valóban komoly anyagi veszteséget jelentett volna számára a gyárába nem sokkal előbb eszközölt befektetések miatt. Már korábban megnősült, 1840 óta két gyermek — egy fiú és egy lány — apja. 1845 márciusában pesti polgárjogot nyert. 2 3 Jó szervezőnek és ügyes kereskedőnek bizonyult és viszonylag rövid idő alatt elért eredményei révén kezd kiemelkedni a pesti gyufagyárosok közül. Anyagilag is egyre gyarapszik. 1845 áprilisában a Kőbányában vásárolt szőlőket. 2 4 Ez a tőkebefektetés újabb hasznot, jelentős mellékjövedelmet is nyújtott számára. De más ingatlannal is rendelkezett már ekkor. Elegendővel ahhoz, hogy szabadalomért folyamodjék. 1845 decemberében, addigi eredményeire hivatkozva nyújtotta be kérelmét a gyári szabadalom elnyeréséért. 2 5 Indokolásában előadja, hogy tevékenysége, a gyújtószerek nagybani készítése nemcsak a honi ipar dicsőségére válik, hanem számos embernek megélhetést ad. Gyárában évente 21 877 forinton felüli mindenféle anyagszereket dolgoznak fel. A szabadalomhoz megkívánt érték bizonyítására csatolt becslevelek a következő ingóságokról számolnak be: a saját és felesége, Bubala Zsófia nevén a 3 Bárány utcai épület telekkel együtt 9425 forint értékben, a Vizafogón levő telkein, ugyancsak közös néven, egy téglaégető kemence, 12 szoba és 8 konyhából álló ház, egy borpince és két téglaszárító melléképület, összesen 7300 forint értékben, valamint Zarzetzky József nevén egy 450 forint értékű szőlő. 2 6 Vagyonuk értéke meghaladta a 17 000 forintot ekkor. Pfeifer Lőrinc városi alkapitány támogatólag terjesztette fel folyamodványát és 1846. június 30-án megkapta a szabadalmat, amely megengedi a gyárosnak, „hogy a es. kir. sast mind gyári épületjén kiállíthassa, mind pecsétjén vagy gyártmányai bélyegzésére használhassa, ezenfelül «es. kir. szabadalmazott gyújtószergyár» nevezetével aláírásaiban vagy más alkalommal is élhessen". 2 7 2 2 F. L. Rel. a. n. 6113. 2 3 Illyefalvi: Pest és Buda polgárjogot nyert lakosai. (1836 — 1848.) 2 4 F. L. Telekátírási jkv. 1845-1848. 2 5 F. L. Rel. a. n. 6113. - Országos Levéltár. Htt. Dep. Comm. 1846 — 18 — 71. 2 8 F. L. Rel. a. n. 6113. 2 7 Uo. - O. L. Htt. Dep. Comm. 1846-18-71.
