Folia archeologica 12.

Cennerné Wilhelmb Gizella: XVI-XVIII. századi magyarországi parasztmozgalmak grafikus ábrázolásai

264 Cennerné Wilbelmb Gizella királyportrét a XVII. század második felében megjelent „Mausoleum" sorozat arcképei nyomán Franz Leopold Schmittner bécsi rézmetsző készítette.

8 Az említett gyűjtemény egészalakos képmásainak mellkép változatai középütt foglalnak helyet, míg kétoldalt az illető uralkodó országlásának nevezetesebb eseményeit örökítette meg a művész miniatűr formátumban. II. Ulászló arcképének bal oldalán gyalog paraszthadak harcát láthatjuk lovas nemesekkel. Az előtérben kardos-cséphadarós jobbágyok földesurakat támadnak meg, a háttérben égő kúriák. A portrétól jobbra Dózsa György kivégzése. (Katalógus 11. sz.) A paraszthadak küzdelmének eleven, reális ábrázolásával ellentétben a kivégzési jelenet a barokk stílus kortól elvonatkoztatott vonásait mutatja. Szokatlan dolog a harcoló parasztok ábrázolása, hiszen Dózsa korából nem maradt fenn hasonló kép. Magyarázatát a metszet megjelenési helye, a feudális állam törvényeinek gyűjteménye adja meg, ahol dokumentálni akarták a jobbágytörvények okait. A XVIII. század végén egy angol utazó, Robert Townson, öt hónapot töltött hazánkban. Tapasztalatairól könyvben számolt be, mely széleskörű érdeklődéséről tesz tanúságot. A felvilágosult író figyelme mindenre kiterjedt, így ismertette hazánk elmaradt börtönviszonyait is. A büntetések feudálisán primitív végrehajtása kapcsán emlékezik meg Dózsa szörnyű sorsáról. Townson könyvét lefordították több európai nyelvre, köztük franciára is. Az angol nyelvű eredetit és a fordításokat is rézmetszetek kísérték. A francia kiadásban megtalálhatjuk Dózsa kivégzésének képét. A nagy francia forradalom után valószínűleg különös érdeklődésre tarthatott számot a náluk már letűnt feudális világ barbár büntetése. François Huot, aki főleg illusztrálással foglalkozott, szuggesztív realizmussal állítja elénk a hóhérok kíméletlenségét és Dózsa emberfeletti kínjait. Metszetéből a főhős iránti sajnálat és szimpátia tükröződik. (Katalógus 12. sz.) A XIX. század küszöbén olyan művel találkozunk, amely Taurinus hőskölteményének metszetéhez nyúl vissza. Ez azonban nem véletlen, hiszen az egykorú költői mű új kiadását díszíti. A XVIII. század második felében meginduló történeti forráskutatások és nyomukban járó publikációk egyikében található az előképéhez híven ugyancsak fametszetes változat. Az 1519-es metszetet csaknem szóról szóra követi, csupán a kompozíció erősen torzított, vagy áttekinthetetlen részleteit veti el. Ezzel azonban elveszti annak fojtott dinamizmusát s mozgalmasság híján esetlen állóképpé merevedik. (Katalógus 4.a sz.) A XIX. századi történeti festészet átvette az akkor hangadó köznemesi réteg szemléletét s elsősorban a Habsburg- és törökellenes harcok hőseit ünnepelte. Múltszázadi festészetünk egyik leghaladóbb képviselője, Madarász Viktor örökítette meg egyedül méltóképpen a magyarországi parasztháború emlékét „Dózsa népe" és „Dózsa György" c. kompozícióiban. A XX. század művészetében Derkovits Gyula örökítette meg Dózsa parasztháborúját. A kitűnő proletár festő fametszet-sorozata végigkíséri az eseményeket a harcoktól a jobbágyság tömeges legyilkolásáig. Ami a XVI—XVII. századi későbbi parasztháborúk grafikus megörökítését illeti, Dózsa felkelése után közel 150 évig teljes érdektelenséget tapasztal8 hányi В.—Gárdonyi A.—C

Zakó E., A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda története. (Bp. 1927) 77.