Folia archeologica 12.

Cennerné Wilhelmb Gizella: XVI-XVIII. századi magyarországi parasztmozgalmak grafikus ábrázolásai

Magyarországi paraszlf'ozgalmak grafikus ábrázolásai 261 mely ikonográfiái forrásértéket tulajdonít az említett metszetnek. A paraszt­harcos figurája csupán sajátos külföldi visszhangja a hazai jobbágyság élet­halálharcának. A német mestert mégis dicséret illeti meg, mert hazája ugyancsak feudális elnyomás ellen küzdő felkelőjének alakjában mutatta be Dózsa katonáját. Egy olaszországi metsző is készített képet a magyar keresztesről, de sokkal felszíne­sebben járt el előképének megválasztásában. A Rómában megjelent rövid tudó­sítás első lapján pompás Landsknecht-öltözetben láthatjuk a magyar keresz­tes vitézt. Felszereléséből nem hiányzik a páncél és a vaskesztyű, fején tollas barett. A jobbjában tartott zászlón természetesen ott van a Kálvária ábrázolása. (Katalógus 2. sz.) Az olasz kiadó arra törekedett, hogy díszesebb kiállításban jelentesse meg a római pápa felhatalmazása alapján kihirdetett kereszteshadjá­ratról szóló írásművet. A kivitelező mester azonban csak a mindenféle harcra nagy zsákmány reményében könnyű szívvel vállalkozó német zsoldoskatona képében tudta a magyar paraszt-kurucot megjeleníteni. Dózsa György szörnyű kivégeztetése tanulság lehetett Németország forrongó, parasztháborútól terhes viszonyai között. A birodalom területén egy esetben meg is próbálták a magyar parasztfelkelés teljes történetét sokszorosí­tani. A fent tárgyalt és a keresztesvitéz alakjával díszített röplap szövegét még ugyanabban az évben újra lenyomtatták hozzáfűzve Dózsa szörnyű végének egy szemtanú elbeszélése nyomán történt leírását. 3 A közlemény címlapjára pedig a parasztvezér kivégzésének ábrázolása került. A fametsző a szöveg szemléletes elbeszélése alapján dolgozott. A kompozíció középpontja Dózsa levetkőztetett hatalmas alakja. A magas szék, amelyen ül, a leírásban fordul elő. A kép előterében egy-egy sípos és hegedűs figura, a leírás szerint ezzel a két hangszerrel zenéltek a szörnyű lakomához. A főalak mellett egy előrelépő harcos annak vállába harap. (Katalógus 3. sz.) A röplap, mint már mondottuk, a felkelők szörnyű végével kellett hasson a német köznépre, az illusztráció azonban éppen Dózsa iránti szimpátiáról tanúskodik. A főalak nagyságban is kiemelkedik a többi közül s megfogalmazása a német renaissance aktábrázolás terén elért eredményeinek figyelembevételére mutat. A mester valamelyik antikizáló kompozíció egyik alakját vehette mintául, hiszen bajusz- és szakáll­nélküli ifjúnak ábrázolta Dózsát. A hérosz beállítás mellett figyelemre méltó a főszereplő fején látható töviskorona, ami a hasonló elrendezésű „Ecce homo" kompozíciókból kerülhetett képünkre. A szöveg ugyanis világosan kerek abroncsból készült koronát említ. A metszeten látható keresztény és humanista ikonográfiái elemek ilyen elegyítése éppen Dózsa alakjának rendkívüliségét hangsúlyozza. Öt évvel a parasztforradalom leverése után jelent meg Bécsben Taurinus István német származású humanista róla szóló hőskölteménye, a Stauromachia. A poéta előbb Bakócz Tamás, majd Várdai Pál erdélyi püspök környezetében kapott egyházi javadalmat, műve elsősorban két egymásutáni gazdájának érde­meit kívánta megörökíteni. 4 A híres Singrenius nyomdában napvilágot látott eposz címlapját fametszet díszíti. A parasztvezér kivégzésének ábrázolása egy­3 Geréb L., Bibliográfia a hazai parasztlázadások verses és elbeszélő irodalmához (Bp. 1949) 11.; Geréb L. —Székely Gy., A magyar parasztháborúk irodalma. 1437-1514. (Bp. 1950) 106-107. 1 V. Kovács S., Irodalomtört. Közi. 1959. 451-473.

Next

/
Oldalképek
Tartalom