Folia archeologica 12.

Cennerné Wilhelmb Gizella: XVI-XVIII. századi magyarországi parasztmozgalmak grafikus ábrázolásai

262 Cennerné Wilbelmb Gizella behangzó a költemény megfelelő szakaszának borzalmas realizmusával. A több figurából felépített, mozgalmas, első pillanatra talán áttekinthetetlen kompozíció nem Dózsa alakjára akarja irányítani a szemlélő figyelmét, mint a fent tárgyalt röplap. A főalak szinte elvész az őt körülvevő és marcangoló alakok és zenészek között. A grafikus a parasztvezér csontos arcával, dús hajával, nagy bajuszával láthatólag egyénítésre törekedett, illetőleg a maga primitív módján ezekkel a karakterisztikus vonásokkal akarta a főszereplőt kiemelni. Dózsa fejére — a történetekhez és a leíráshoz híven két durva külsejű hóhér nyomja rá a füstölgő abroncs-koronát. Az ábrázolás a vezér kínzása mellett utal a parasztháború nyomán bekövetkezett vérengzésekre a háttérben látható és a főalak lába alatt elhelyezett karóbahúzott alakokkal. (Katalógus 4. sz.) A művész, mint már korábban is megjegyeztük, az eposz ieírásából indult ki s az volt a célja, hogy az elrettentő büntetést a maga teljes borzalmasságában ábrázolja. A könyv megjelenési ideje már a Habsburg—Jagelló örökösödési szerződés utáni évekre esik. Miksa és Ulászló családjának kölcsönös házasságainál pedig komoly szerepet játszott a magyar parasztok mozgalmának gyors likvidálása. Hiszen a tehetetlen király a német birodalom segítségére kívánt támaszkodni, mert nem merte felfegyverezni a népet.

5 Magyarország határain kívül a Dózsa-forradalom képét a töröktől való félelem is színezte, hiszen közvetve a meghiúsult kereszteshadjáratnak tulajdonították a török fenyegető XVI. századi előnyomulását a nyugati határok felé. Az 1525-ben lezajlott nagy német parasztháború fokozta az uralkodóosztály félelmét és elnyomását. A birodalom területén — s ekkor már Magyarország is ideszámított — különös hangsúlyt nyertek a korábbi jobbágymozgalmak is. Ez az érdeklődés nem állt meg a császárság határainál, hanem a szomszédos német nyelvterületen, Svájcban is megtaláljuk a nyomát. A távoli országok képe és lakói, valamint a múlt eseményei iránt felkeltett érdeklődés hívta életre a krónika- és kozmografikus irodalmat. Ezeket a testes köteteket már számos kép élénkítette alátámasztva, megjelenítve az írók mondanivalóját. Ennek a műfajnak prominens darabja Sebastian Münster Baselben megjelent Cosmographia-ja, mely a XVI. században sok kiadást ért meg. A könyv 1552-es kiadása a magyar parasztfelkelést tárgyaló passzus mellett kisméretű fametszetes illusztrációt közöl, karóba húzott parasztok renaissance természethűséggel megfogalmazott ábrázolását. (Katalógus 5. sz.) A metszet nem törekszik magyarországi jellegzetességek bemutatására, a fővezér alakját sem érzi fontosnak, a parasztság kollektív büntetésének elrettentő hatására épít. Hogy a magyar parasztforradalom illusztrációi mennyire összefüggnek a német parasztháborúval, arra a Münster-féle kötet egy későbbi kiadásában találunk példát. Ezen az ugyancsak kisméretű, lapszéli fametszeten látható felnyársalt parasztok teljesen német mintára öltözöttek. (Katalógus 6. sz.) Az ilyen pontatlanságokhoz természetesen a nagy német kiadóközpontoktól való távolság és nehéz megközelíthetőség is hozzájárult. így Dillich Wilhelm „Ungarische Chronica"-jának magyar parasztfiguráit is német viseletben, vagy esetleg a hazai úri viselet leegyszerűsített változatában ábrázolták.

6 6 Székely Gy., A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig. (Bp. 1952) 15-28. 8 Apponyi S., Hungarica. . . I. (München 1903) 438.; Egyes képeit reprodukálta Geréb L., A hazai osztályharcok irodalma. 1526-1660. (Bp. 1955) 63, 125, 367.