Folia archeologica 12.

Cennerné Wilhelmb Gizella: XVI-XVIII. századi magyarországi parasztmozgalmak grafikus ábrázolásai

260 Cennerné Wilbelmb Gizella Dózsa György felkelésének jelentőségéről tanúskodik az események visszhangja. A XVI. század első évtizedeit tárgyaló egykorú források kivétel nélkül megemlékeznek a parasztháborúról, természetesen az uralkodóosztály szájíze szerint. Dózsa vitézségét és önzetlenségét, az igaz ügy iránti odaadását így sem tudják szitkozódásaikkal teljesen elhomályosítani. A parasztháború hazai képes ábrázolásának útját állta a magyar sokszorosító művészet fejletlensége. Dózsa György felkelésének képes emlékeit tehát külföldi mesterek munkái között kell keresnünk. Elsősorban a szomszédos német területek felé kell fordulnunk, nemcsak a földrajzi közelség, hanem a széles körben virágzó grafikai tevékenység miatt. A humanizmussal megnövekvő ikonográfiái érdeklődést szolgálták a kitűnő művészek illusztrációival megjelenő krónikák. A reformáció idejének ideológiai és politikai harcai során a szembenálló felek felfedezték a képek propagatív jelentőségét s teret hódít az új irodalmi-képzőművészeti műfaj, a metszettel díszített, aktuális eseményeket tárgyaló röplap. Ezek az újságokat helyettesítő nyomtatványok nemcsak a német birodalom területének híranyagát közvetítették a közönségnek, hanem a külföldön megtörtént eseményeket is. A Németországtól távoleső török veszedelem ellen induló kereszteshad általános érdeklődésre számíthatott. A kereszteshad parasztháborúvá változása sem volt érdektelen, mind a hűbérurak, gazdag polgárok, mind a kizsákmányoltak szemében. A XV. század 70-es éveitől kezdve egyre sűrűbb időközökben jegyez fel lokális németországi parasztfelkeléseket a történelem. Egy esztendővel a magyar parasztháború előtt folyt le a schwarzwaldi parasztok sikertelen felkelése. Szervezetük jelvénye a „Bundschuh", vagyis a szíjjal felerősíthető parasztbocskor volt.

1 Németország forrongó hangulatban, kíváncsian figyelte a magyarországi fejleményeket s több röplap közölt értesüléseket a pesti táborból. Két ilyen kiadványon Dózsa György keresztesének fametszetű ábrázolása díszíti a címlapot. A Nürnbergben és Augsburgban nyomtatott negyedrét füzetek egy budai németajkú polgár levelét teszik közzé, mely a kereszteshadat betiltó paranccsal történő szembeszegülés idejéig követi az eseményeket. A címkép primitív rajza övvel átkötött ingben mutatja a parasztharcost, lábán bőrbocskor, fején sisak. A baljában tartott kibontott zászlón a kereszt képe. Az ismert két változat csak lényegtelen eltéréseket mutat. (Katalógus l.a—l.b. sz.) Az alak szegényes ruházata és gyér felszerelése támogatta azt a feltevést, hogy a metszet készítője valamilyen magyarországi leírás alapján dolgozott, bár a levél szövege nem szól a keresztesek öltözetéről. Az újabban előkerült adatok azonban azt bizonyítják, hogy a grafikus a messzi ország eseményeinek ábrázolásánál nem ragaszkodott a történeti hűséghez, hanem korábbi hasonlótárgyú alkotást vett alapul. A keresztesvitéz alakját egy Bundschuh-ellenes röplapról másolta le elhagyva a zászlón látható emblémákat, valamint a hazai felkelés jelvényét, a hosszan tekergő bőrszíjjal összefogott bocskort, mely a figurától balra foglal helyet. Ugyancsak elmaradt az alak lábától jobbra látható táblácska a fametsző jelzésével.

2 Ebben az esetben is az történt tehát, mint később igen sokszor, a magyarországi körülmények hiányos ismerete folytán német mintához nyúlt vissza az illusztrátor. El kell vetnünk tehát azt a felfogást, 1 Engels, F., Der deutsche Bauernkrieg. (Berlin 1951) 94 — 98. 2 Reprodukálva: uo. 71.