Folia archeologica 12.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XII-XV. századig

192 Te mesváry Ferenc mértékben utalva vagyunk a korabeli pecsétek, keresztelő medencék ábrázolásaira, üvegfestményekre, sőt címerek díszítő elemeire.

3 Bevezetőnkben már megjegyezni kívánjuk, hogy a korai kulcstípusok korának meghatározását egyszerűen a forma vizsgálata alapján végrehajtani nem lehet. Ezért hibásnak tartjuk azt a felfogást, amely szerint a primitív taréjjal rendelkező darabokat minden esetben idősebbeknek kellene tartanunk, mint a viszonylag már fejlettebb zárszerkezeti rendszerek működtetésére is alkalmas példányokat. Mindenkor figyelemmel kell lennünk az anyag elemzésénél a történelmi viszonyokra, a gazdasági helyzetre, területi eloszlásra. A forma puszta vizsgálata tehát megtévesztő lehet, és nem tükrözi eléggé, vagy éppen hamisan tükrözi a korszak lakatosipari fejlettségét. A történelem folyamán gyakran előfordul, hogy egy és ugyanazon forma feltűnését követően több száz év múlva ismételten megjelenik. Példának hozhatjuk fel a magyar kovácsok egyszerű termékeit, amelyek a XIII. századi formát kölcsönözve a XIX. században jelennek ismételten meg a magyar faluban, mint a mezőgazdasági dolgozók gazdasági épületeinek tartozékai. Mindez indokolttá teszi, hogy figyelmünket a formáról az anyagra irányítsuk, sőt egy részletesebb feldolgozás esetén metallográfiai vizsgálatokat is végeztessünk. Meg kell állapítanunk, hogy egy-egy forma viszonylag hosszú ideig él, és a fejlettebb kultúrcentrumokból — kezdeti periódusban különösen egyházi és világi nagybirtokokról — halad az egyszerűbb települések felé. Ez a haladás a XII. századot megelőzően rendkívül lassú, de a XII. század végétől és különösen a XIII. században a megjelenő céhrendszer hatására meggyorsul. Nemcsak a típusok gyors áramlása figyelhető meg, hanem a termelés mennyiségének növekedése is. A reánk maradt korai anyagnak azonban csak egy része készülhetett — éppen a céhek fejletlenségénél fogva — céhszervezetekben, a másik része még a céhszervezetekbe nem tömörült, természeti gazdálkodást folytató jobbágyiparos terméke. Ugyanakkor a céhszervezetekbe szerveződött iparosok egy része hospesnek tekinthető, akiknek szerepük nagy, de nem kizárólagos a korai Magyarországon.

4 Annyi azonban bizonyos, hogy az árutermelés megindulását követően a magyarországi lakatoscéhek nagyméretű fejlődésével számolhatunk. 3 A középkor folyamán a Szent Péter ábrázolásoknál csaknem valamennyi esetben megtaláljuk a kulcsot, „mint a Krisztustól nyert primátusi jognak jelvényét", Bevilaqua Borsody В., Adalékok a városok és várak és egyéb erős-helyek kapuinak és kulcsainak katonai művelődéstörténetéhez (Bp. 1932) 2. — a kulcsok ábrázolását az Üjtestamentumra vezeti vissza. 4 E helyen mondok köszönetet dr. Kalmár Jánosnak, aki felhívta figyelmemet a Magyar Nemzeti Múzeum lakatosipari gyűjteményére. 48. ábra