Folia archeologica 12.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XII-XV. századig

Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése 193 Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy Nyugat a fejlődés mértékét tekintve lényegesen előbb járt, és így a jobban felépített zárszerkezeti mechanizmusokkal náluk előbb találkozunk, mint hazánkban. (53. ábra 4.) A különbség azonban Magyarországon belül is, nyugati és keleti országrészek között, kimutatható. Összegezve, megállapíthatjuk, hogy a fejlettebb szerkezeti rendszerek hazánkba csak később jutnak el, vagy éppen önálló fejlődés eredményeképpen alakulnak ki. Végső soron ez nem lehetett hosszú folyamat. Edvi maga is megállapítja: „A magyar embernek ősidők óta nagy hajlandósága volt a fémnek, de különösen a vasnak megmunkálásához. A kovács és lakatos mesterség minden ágában még ma is kitűnik ügyességével, ízlésével, találékonyságával."

5 A céhszervezetek kialakulásának idején még különböző iparágakat találunk egy-egy szervezeten belül. Nevük ugyan közös, azonban a munka tárgyában, illetőleg a nyersanyagban már jelentős különbségek mutatkoznak. A kovácsok kezdetben kovácsolással ugyanúgy foglalkoznak, mint lakatok vagy sarkantyúk készítésével. Általában, a céhlevelek együttvéve kovácsoknak jelölik őket. A nyugati szakírók némelyike a zárszerkezetek megjelenését keleten, éppen a kovácsipar feltűnésével hozza kapcsolatba.

6 I. Bár fejtegetésünk tárgyául elsősorban a XII—XV. században kialakult és elterjedt kulcstípusokat és zármechanizmusokat választottuk, mégis röviden utalnunk kell a magyar régészeti irodalomban közzétett és a VIII—XII. századra datált darabokra. Sajnos a századforduló nagy régészei e korai emlékanyaggal behatóan soha nem foglalkoztak, s amikor az adott leletegyüttes mégis megszólalásra késztette őket, megállapításaik rövidek és ellentétesek voltak. Régészeink a hazánk területén igen jelentős szerepet betöltő római birodalom emlék-anyagával a népvándorlás korának idevonatkozó emlékeit nem vetették egybe. Hampel, a kor jeles régésze már megállapítja, hogy a kulcsok egy-egy típusának szép darabja előkerül a népvándorlás korából is.

7 Azonban a fennmaradt emlékanyag tanúbizonysága szerint a vizsgált kulcsok és zártöredékek a legtöbb esetben nem a népvándorlás korának anyagi kultúrájára vetnek fényt. Ugyanis az anyag jelentős része még a római birodalom Pannon tartományában készülhetett az V. századot megelőzően. Ilyen darabnak tekintjük a nemesvölgyi gyűrűs kulcsot is. A kulcs viszonylag egyszerű, hengeres gyűrűre felépített rövid nyakon ülő tarajos kiképzésű. A kulcs tarajának megdolgozása azonban kétségtelenné teszi, hogy rendkívül fejlett őrlemezes szerkezeti rendszer tartozéka lehetett. A kulcs finom kidolgozása Hampelt is óvatosságra késztette: „.. .der Schlüsselbart ist durchbrochen und ist den üblichen aus der Römerzeit ähnlich."

8 A nemesvölgyi kulcs, amely női csontváz kezéről került ugyan felszínre, még korántsem elég bizonyíték arra, hogy ezek a kulcsok valóban használatban is voltak. Igaz, Csallány Gábor a nagyhegyi ásatások alkalmával az egyes 6 Csányi K., A vasművesség. Az iparművészet könyve. III. (Bp. 1912) 43. 6 Wasmuth, G., Lexikon der Baukunst. IV. (Berlin 1932) 311. 7 Hampel J., Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn. I. (Braunschweig 1905) 121. 8 Uo. II. 127., vö. Uo. III. CHI. t. 2. sír. 13 Folia Archacologica