Folia archeologica 12.
Huszár Lajos: A kiskunlacházi éremlelet
188 Hussar Lajos leletből 4,11 és 1,64 g súlyban, 8 melyek közül az egyik bizonyosan köralakú ezüstpogácsából kivágott cikkely. Majd a kisbéri leletből friesachi dénárokkal együtt, 9 továbbá a korponai leletből 4 db szabálytalan alakú példány, 1 0 főként azonban a felsőbesnyői leletből 4 db (130,03, 109,31, és 77,91 g súlyban) eredetileg köralakú ezüstpogácsához tartozó cikkely, 1 1 végül a bajai leletből egy kis darab. 1 2 A felsőbesnyői lelet példányait Dworschak ismertette részletesen. Míg tehát az eddig ismert ezüströgök jórészt pogácsaszerű köralakhoz tartozó, illetve abból kivágott cikkelyek, addig a most előkerült romboid alakú öntvény önálló forma és ez újból felveti a kérdést, hogy ezeknek a rögöknek a használata nyugatról jutott-e hozzánk vagy keletről. E kérdést Dworschak is felveti s bár a kelet felől érvényesülő hatás felé hajlik, de nem foglal végleges állást ebben a tekintetben. Ez az új példány talán némileg előbbre viszi a probléma megoldásának a lehetőségét. Nyugaton, illetve a mi szempontunkból elsősorban Németországban az ezüströgök (Barren) használata a XII. századtól kezdve észlelhető, bár nagyobb jelentőségre csak a Hohenstaufok korában (1138—1254) került. Az igazi virágkoruk itt a XIV. század volt. A forma általában félgolyó forma (Gusskönig) volt és később a XIV. században a városok bélyegezték is ezeket. 1 3 Ugyanakkor Keleten, Oroszországban, a pénztelen korszak eredményeként a XII—XIII. sz.-ban az ezüströg volt a forgalmi pénz és az idők folyamán az ezüströgöknek mintegy nyolcféle csoportját lehet időrendi sorban megkülönböztetni. Ezek közül a II. csoport a XI—XII. században szerepel kerek formában, valamint különböző súlyban és nagyságban (345-— 48,5 g között), gyakran szétvágva is. A III. csoporthoz tartozók pedig a XII. századba helyezhetők. Ezek romboid alakú példányok kb. 196 g súlyban és e tekintetben meglehetős állandóságot árulnak el. Majd a IV. csoport tagjai a XII. századból és a XIII. század elejéről ismeretesek. Hatoldalú példányok állandó formában és súlyban (kb. 160 g) és főként Kijev táján kerülnek elő. 1 4 Ha ezeket az adatokat egybevetjük, a mi leleteinkből előkerült ezüströgök adataival, azt látjuk, hogy Nyugaton az ezüströgök használatának igazi virágkora (XIV. sz.) olyan időre esik, amikor nálunk már tulajdonképpen megszűnt az ezüstrúdvaluta. A forma (Gusskönig) pedig olyan, amilyen nálunk nem volt szokásos. Ezzel szemben keleten a II. csoport kerek formái analógiák a mi ezüstpogácsa alakú példányainkhoz, főként azonban a most előkerült romboid alakú ezüströg rendkívül egyező formát mutat, különösen a IV. csoportba osztott hatoldalú orosz ezüströgökkel. Lényegileg ez is hatoldalú, a lesimított szélek következtében. Mindkét helyen a XII. század második feléből ismeretesek ezek, és ez a hatoldalú romboid forma nyugaton nem ismeretes. A hasonló alakú oroszországi ezüströgök csaknem kizárólag a Dnyeper középső részén és néha Wolhyniában fordulnak elő, tehát elég közeli területen, 8 Huszár L., MM 1945. 72-74. 9 Römer F., AK 6(1866) 172. 1 0 Göhl 0., NK 6(1907) 125-135. 1 1 Dworschak F., NK 28-29(1929-1930) 73-74. 1 2 Történeti Múzeum Éremtárában. 1 3 Sehr ötter, F., Wörterbuch der Münzkunde. (Berlin-Lpzg. 1930) 60-61. 1 4 Uo. 61-62.
