Folia archeologica 12.

Patay Pál: A kállói kőpenge lelet

16 Pa/ay Pál 3, H.: 26,4, sz.: 3,8 cm. Élei retusálatlanok. Átmetszete háromszögű. Teste a keskeny voltához képest vaskos. Még a földben kettétörött; a törésfelületek is kissé patinával borítottak. (II. t. 2., III. t. 2.) 4, H.: 26,4, sz.: 4,7 cm. Egyik élének közepe mellett kisebb folton a kőtuskó eredeti kérge megmaradt. A hegye két oldalán, mindkét élének rövid szakaszán meredek retusok vannak. Átmetszete trapezoid. A megtalálás után kettétörött. Az élén is vannak megtalálás utáni sérülések. (II. t. 5., III. t. 5.) 5, H.: 26,7, sz.: 5,2 cm. Bulbusa még az elrejtés előtt ferdén letörött. A törésfelületet retusálták. Ugyancsak retusált hegyének egyik oldala. Másik élének közepén használati retusok vannak. Átmetszete lapos háromszög. (II. t. 6., III. t. 6.) 6, H.: 24,0, sz.: 3,6 cm. Hegyének egyik oldalát meredek ütésekkel alakították ki. Ugyanitt a másik oldala olyan, mintha eredetileg a magkőről keresztirányban is pattintottak volna le pengéket. Átmetszete a foka felé ötszögű, a hegye felé háromszögű. A megtalálás után kettétörött. (II. t. 3., III. t. 3.) 7, H.: 23,6, sz.: 5,9 cm. Hátát az éle és foka mellett 1—1 folt kivételével a kőtuskó eredeti kérge alkotja. Átmetszete így íves. Foka mellett az élét néhány erős, meredek ütéssel alakították ki. Hegye közelében az egyik élén használati retusok vannak. Lehet, hogy bulbusa utólag is megsérült. Ebben az esetben mintegy 0,3—0,5 cm-rel hosszabb volt. (IV. t. 3., V. t. 3.) 8, H.: 21,5, sz.: 5,2 cm. Hátát túlnyomórészt a kőtuskó eredeti kérge képezi. Elein néhány régi, bepatinásodott retus van, de van több, a megtalálás után keletkezett is. Ezek mindegyike erős bevölgyülést idézett elő. (II. t. 4., III. t. 4.) 9, H.: 21,1, sz.: 5,6 cm. Egyik oldalának közepén a kőtuskó eredeti kérge megmaradt. A hegye felé ezt meredek ütésekkel eltávolították. Ez az oldala meredek, a másik lapos. Utóbbinak éle, úgyszintén a bulbusa a megtalálás után megsérült. A bulbus mellett azonban egy bevölgyülés régi sérülés eredménye. (IV. t. 2., V. t. 2.). 10, H.: 20,8, sz.: 6,0 cm. A hegye egészen tompa, mivel itt a kőtuskó kérge megmaradt. Teste igen lapos. Bulbusa a megtalálás után letörött, mellette az éle is hosszabb szakaszon megsérült. Hosszából 1,0—1,5 cm hiányozhat. (IV. t. 4., V. t. 4.) 11, H.: 20,1, sz. : 5,0 cm. Hegyének egyik oldala apró retusokkal megmunkált. Bulbusa a megtalálás után letörött, kb. 1 cm hiányozhat belőle. (IV. t. 5., V. t. 5.) 12, H.: 18,8, sz.: 5,4 cm. Hátának egyik oldalát a kőtuskó eredeti kérge alkotja. Ezt a foka mellett meredek ütésekkel eltávolították. Hegyének kb. 2,5 cm hosszú darabja a megtalálás után letörött. (IV. t. 6., V. t. 6.) A lelet 12 pengéje azonos kőzetből készült. Mégpedig olyan szürke kalcedonból (teljesen átkovásodott andezit), amelynek nyersanyaga a lelőhelytől nem nagy távolságra, mintegy 25 km-re a Mátrában, a Gyöngyöspatától északra emelkedő Jánosvára nevű hegyről származik.

4 A pengék egyező nagysága, alakja, azonos színe és hasonló erezettsége arra vall, hogy ugyanarról a magkőről vagy ugyanabból a kőtuskóból képezett magkövekről pattintották le mindegyiket. Több példányon megmaradt a nyers kőtuskó eredeti kérge. 4 Kaszaniczky Ferenc és Ravasz Csaba (Természettudományi Múzeum, Ásványtár) meghatározása és szíves közlése.