Folia archeologica 12.
Patay Pál: A kállói kőpenge lelet
A kallói köpenge lelet 17 A pengék egyik oldala, bizonyára az, amely fölfelé fordulva feküdt, erősen patinásodott, míg a másik mentes attól. Három példánynak, a 4, 5. és 8. számúnak a háta patinás, a többinek a sík oldala. Annak ellenére, hogy a pengéket ugyanarról a magkőről pattintották le, nincs 2 olyan példány, amely egymásra illene. így vagy nem minden ütésre pattant le a magkőről használatra alkalmas penge, azaz sok hulladék keletkezett, vagy pedig a magkőből készített pengék igen jelentős része máshova jutott. A 6. sz. penge hegyének alakulása arra enged következtetni, hogy eredetileg a magkőről keresztirányban is pattintottak le pengéket. A lelettel kapcsolatban elsősorban is korának kérdése merül fel. Minthogy pattintott kőpengékről van szó, elvileg az őskőkortól a rézkorig, illetve a bronzkor elejéig terjedő időből származhatnak. Kísérő leletek hiányában magukra a tárgyakra, illetve azok analógiáira vagyunk utalva, hogy a fenti tág határokon belül közelebbi kormeghatározást adhassunk. A kállói pengékre két dolog jellemző. Az egyik a rendkívüli méretük. Figyelembe véve az utólagos sérülésekből származó hiányokat, a legkisebb sem volt eredetileg 20 cm-nél rövidebb, a legnagyobb pedig a 28 cm-t is meghaladta. Másik jellegzetességük az, hogy rajtuk retusálási csak igen korlátozottan találunk, főként ott, ahol a magkőről lepattintott nyers penge alakja valószínűleg torz volt. Itt a szükségtelen részek eltávolításával, néhány meredek erős ütéssel tették a pengét használatra alkalmasabbá. Ilyen figyelhető meg legszembetűnőbben a 4, 5, 6. és 9. sz. penge hegyénél, a 7. és 12. sz. penge fokánál. Ezen kívül csak néhány esetben találunk az éleken, azok egy-egy kis szakaszára kiterjedőleg finom retusokat, de azok is inkább csak a penge hegyének kialakítására szolgáltak. Ezt látjuk a 4. és 11. sz. pengén, valamint az 5. számún, de ezen a bulbusnál. Hasonló, óriási méretű, alig retusált élű és retusálatlan felületű pengék a hazai paleolit anyagból ismeretlenek. Alakjuk és technikájuk az újabb kőkori kőiparra már jellemző lenne, de ennek a méretek mondanak ellent. A rézkorból viszont már tudunk mind alakra, technikára, mind nagyságra megfelelő analógiákat felhozni, bár azok között is csak kivételesen akadnak 20 cm-t meghaladó példányok; a kállói pengék nagyobbjainak hosszát egyik sem éri el. A hazai rézkoron belül is ezek a nagyméretű pengék hiteles leletegyüttesből eddig a java rézkori bodrogkeresztúri kultúra sírjaiból ismeretesek. Bár a kultúra pengéinek hossza általában 8—18 cm között mozog, 5 a kivételesen nagy példányok megütik a legkisebb kállói pengék méreteit. így a Polgár-bacsókerti 4. sír kőkésének hossza 22,5 cm,® a jászladányi 18. síré 23, ugyaninnen a 17. síré 21 cm, 7 a 20 cm-t pedig megközelíti egy Debrecen-mikepércsi úti 8 (h. : 19,1 cm) és egy tápiószentmártoni 9 (h.: 19,3 cm) példány. A Polgár-bacsókerti penge még annyiban is megegyezik a kállóiak több darabjával, hogy hátának nagyobb felületén a kőtuskó eredeti kérge is megmaradt. A hazai rézkor más szakasza, illetve kultúrája ugyanakkor nélkülöz analóg 5 110 hiteles lelőkörülménnyel rendelkező példány átlagos hossza 12,6 cm. 6 Patay P., Acta Arch. Hung. 9(1958)142. I. t. 1. 7 Patay P., Arch. Ért. 1944-45. 5-6. VI. t. 1-2. 8 Patay P., DMÉ 1957. 16. I. t. 2. 0 M. N. M. Lelt. sz.: 42/1937-3. 2 Folia Archaeologica
