Folia archeologica 11.

Fitz Jenő: A langobárd — obius betörés i. sz. 166/167-ben

A LANGOBÁRD—

OBIUS BETÖRÉS I. SZ. 1 66/ 1 67-BEN A Kálozon (Fejér m.) előkerült két germán lovassír feldolgozása

1 új fényt vetett a markomann—szarmata háború kezdetén Pannóniába betört langobárdok és obiusok hadjáratára. A két sír egyikében langobárd, másikban felvidéki quád, vagy dák harcos feküdt, a II. század közepére jellemző mellékletekkel. Tanulmánya összefoglalásában már Bóna István utalt arra,

2 hogy e leletek alapján nem tartható fenn többé a korábbi kutatásnak az az általánosan elfogadott nézete, hogy az Arrabona és Brigetio között betört ellenséget a római védelem azonnal feltartóztatta és visszavetette volna a Duna túlsó partjára.

3 A kálozi lelet alapján azonban nemcsak ez a nyilvánvaló következtetés vonható le, de az egész hadjárat lefolyását, a rá vonatkozó forrásokat és az összecsapással kapcsolatba hozható — a máshol feltételezett helyszín miatt eddig figyelembe nem vett — adatokat újra át kell vizsgálnunk s a kálozi leletből kiindulva a hadjárat menetét újra meg kell rajzolnunk. A langobárd—obius betörést és annak felszámolását Dio Cassius,

4 egyetlen forrásunk, a következőképpen írja le (13. ábra). А későbbi kutatás a támadás helyének és az összeütközés lefolyásának meghatározásában Dio mellett E. Ritterling felismerésére támaszkodott: „Der hier genannte BivôiÇ ist der Keiterpräfekt M. Macrinius Avitus Catonius Vindex 1 Bona /., Acta Arch. Hung. 6 (1955) 71. 2 Uo. 77. 3 Alföldi A., Bp. Tört. (Bp. 1942) 192. 4 Dio Cassius 71, 3, la 13. ábra