Folia archeologica 11.

Fitz Jenő: A langobárd — obius betörés i. sz. 166/167-ben

62 Fitz J

e

n° (CIL VI 1449), welcher die ala (I Ulpia

) contariorum <x > (Standlager Arrahona) und die ala (III Augusta) Thracum (Standlager Adiavum

) entweder gleichzeitig oder hintereinander befehligte.'"

5 Alföldi A. így foglalta össze a történeti eseményeket:

6 „Ez a hirtelen rajtaütés a Vág völgyén keresztül jöhetett, de hamar meg is torpant, miután valahol Komárom táján áttört a déli partra: mindössze 6000 főnyi csapat volt ez, melyet a Szőnynél álló legio a Győr helyén és Füzitőnél állomásozott lovascsapatokkal már az első megütközés alkalmával felmorzsolt."

7 A határmenti germán törzsek magatartásával, a békekötésben való részvételükkel kapcsolatban számos nézet alakult ki. W. Zwikker a következőket írta: „Im Anfang geht die gröss te S tos s kr aft vom Zentrum Germaniens aus. Die Ko lie der Gren^völker besteht darin, dass sie die Scharen durchlassen und ihnen helfen."

6 Alföldi A. figyelmen kívül hagyva Dio világos utalását a germán népek közös vállalkozására, így ír: „Nem mondja meg szűkszavú híradásunk, hogy hogyan s mért engedhették át a quádok saját területükön ezeket az idegen jövevényeket — talán nem volt otthon férfinépük."

9 A kálozi quád, vagy dák harcos sírja ezzel szemben nyilvánvalóvá teszi, hogy a határmenti népek magatartása egészen más volt: nemcsak átengedték az „idegen jövevényeket" és támogatták őket az átkelésben, de maguk is részt vettek Pannónia megrohanásában. Valószínűnek kell azonban tartanunk Dio Cassius alapján, hogy a támadók nagyobb részét langobárdok és obiusok alkothatták. Ami a betörés helyét, irányát és a megsemmisítő csatát illeti, legfontosabb forrásunknak a kálozi leletet kell tekintenünk. Dio Cassius szövege alapján semmi esetre sem gondolhatunk arra, hogy a germánok több helyen törtek volna át s özönlötték volna el a provinciát. Egyetlen hadjáratról van szó, amely az előkerült lelet alapján Kálozig (vagy még délebbre) jutott. A hirtelenül átkelő germán szövetségesek tehát aligha Arrabona és Brigetio között léptek Pannónia földjére, mert ahhoz, hogy Kálozt elérjék, kelet-délkelet felé haladva feltétlenül a legio I adiutrixba és az északi front segédcsapataiba ütköztek volna (úgy, ahogy azt eddig elképzelték) s az összecsapásnak már ott meg kellett volna történnie. Átkelőhelyük nem képzelhető el másutt, csak Brigetiotól keletre. A partmenti auxiliák a hozzájuk viszonyítva jelentős tömegű germán sereget nem tudták feltartóztatni, az akadálytalanul nyomulhatott dél felé: nyilván a Brigetio—Sopianae főútvonalon

1

0 Florianán, majd Gorsiumon át jutottak el Kálozig, amely a Gorsiumot Sopianaeval összekötő, a Sárvíz, majd a Kapós nyugati oldalán haladó út mellett feküdt.

1

1 Gorsiumot 6 Kitterling, E., Die Statthalter der pannonischen Provinzen. AEM 20 (1897) 30. 8 Alföldi A., i. m. 192. 'Hasonló értelemben legutóbb Weber, W., САН 11 (Cambridge 1954) 351. 8 Zwikker, W

7., Studien zur Markussäule (Amsterdam 1941) 87. » Alföldi A., i. m. 192. 1

0 Graf A., Übersicht der antiken Geographie von Pannonién. (Bp. 1936) DissPann I. 5. 121. Graf Florianat Bicskével azonosította, ez azonban valószínűtlen. Az eddig előkerült leletek sem utalnak nagyobb településre, de alig érthető, hogy Brigetio és Gorsium között ekkora kitérőt tett volna az út, csak azért, hogy Bicskét érintse. Jelentősszámú kőemléke, bennszülött lelete és nagy későrómai temetője alapján talán Csákvárt azonosíthatjuk Florianával. (így Finály G., Arch. Ért. 23 [1903] 171.; Ku

Zsins

Zky В., Arch. Ért. 23 [1903] 221). 1

1 Radnóti A., PBMÉ (1939/40) 37.