Folia archeologica 11.

Fitz Jenő: A langobárd — obius betörés i. sz. 166/167-ben

A langobárd-obius betörés i. 1661167-beii 63 — ha Intercisához hasonlóan 1 2 nem a 169—171 közötti szarmata rohamok valamelyike — talán a langobárd—obius sereg döntötte romba. 1 3 Az a körülmény, hogy a szövetséges germánok megsemmisítése nem Arrabona—Azaum között, hanem Kálóz vidékén, azaz Pannónia Inferior területén ment végbe, más megvilágításba helyezi a küzdelem lefolyása után nem sokkal, 1 4 167. május 5-én kiadott katonai diploma 1 5 értelmezését. A dip­loma különleges jelentőségét az a sajátsága adja, hogy bár az egész provincia területéről közöl veteranus-elbocsátást, felsorolásából öt segédcsapat hiányzik. Csalog J. és Alföldi A., majd Radnóti A. és Barkóczi L. a már fenyegető katonai helyzettel okolták azt a tényt, hogy az intercisai helyőrség nem szere­pel a diplomán. 1 6 Mivel Intercisától északra is, délre is szereltek le veteranu­sokat, e feltevés Intercisa és Yetus Salina körzetét fenyegető barbár megmoz­dulást sejtetne, ilyenről azonban nincsen tudomásunk. Bár 167 második felé­ben az elsőnél nagyobb, súlyosabb germán betörés sújtotta a provinciát, 17 valószínűnek tarthatjuk, hogy május 5. körül viszonylagos nyugalom lehetett, különben aligha került volna sor a leszerelésre. Az emissiot ebben a válságos időszakban két okkal is magyarázhatjuk: a parthus háború megindulása óta, amikor a legio II adiutrix távozásával erősen meggyöngült az alsó-pannóniai limes, a barbárok fokozódó nyugtalansága miatt veteranus-elbocsátás nem történhetett. 167. május 5. tájára azonban a legio valószínűleg ismét elfoglalta helyét Aquincumban. Ez a magyarázat azonban önmagában nem ad feleletet arra, miért nem szerelték le öt auxilia kiöregedett katonáit. Az emissiot nem sokkal megelőző langobárd—obius betörés és a kivívott győzelem miatt nem annyira arra gondolnánk, hogy az öt segédcsapatban büntetésből, vagy más okból tartották vissza a veteranusokat, mint inkább arra, hogy a többi ala és cohors a küzdelemben való részvétel jutalmául szerelhette le azokat, akiknek katonaidejük letelt. 1 8 Jutalmazásra annál is inkább gondolhatunk, mert M. Macrinius Vindex, a lovassereg parancsnoka, a germánok szétveréséért nem­csak kitüntetést kapott, de rendkívül gyors előléptetést is. 1 9 1 8 Barkóczi L., Intercisa I. AH 33 (Bp. 1954) 37. 1 3 В. Thomas E., Acta Arch. Hung. 6 (1955) 146. A markomann háború a 2. táci villát is elpusztította. (1954. évi publikálatlan ásatás.). 1 4 A betörés általánosan elfogadott időpontja 166 vége és 167 eleje közé tehető. Alföldi A., i. m. 192, 224. j. Ld. még a 70. lapon. 1 6 CIL XVI 123. 1 9 Csalog J.— Alföldi A., Arch. Ért. 1943, 107.; Radnóti A.—Barkóczi L., Arch. Ért. 78 (1951) 102, 354. j. Csalog J. és Alföldi A. feltételezték, hogy a kihagyott csapatok a háború miatt távol voltak. Nagy T. (Arch. Ért. 81 [1954] 112.) cáfolta az idézett korábbi felfogást, a 167-ben állított mérföldkövekre való hivatkozással. A mérföldkövek állításával összefüggő útépítés valóban a langobárd-obius támadás után, abban a viszonylagosan nyugodtabb időszakban tör­ténhetett, amikor az elbocsátóokmány is kiadásra került. 1 7 Alföldi A., i. m. 193. 1 8 R eidinger, W., Die Statthalter des ungeteilten Pannonién und Oberpannoniens von Augu­stus bis Diokletian. (Bonn 1956) 85. 1 9 Ld. a 9. lapon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom