Folia archeologica 11.
Baki Győző: Vacuumtechnika a múzeumi, könyvtári és levéltári anyag konzerválásában
VACUUMTECHNIKA A MÚZEUMI, KÖNYVTÁRI ÉS LEVÉLTÁRI ANYAG KONZERVÁLÁSÁBAN Az Országos Történeti Múzeum konzervátori laboratóriumában és restaurátori műhelyében több olyan kísérletet fejeztünk be, amelyek a múzeumi gyűjtemények anyagának legmegfelelőbb konzerválási eljárásait igyekeztek kialakítani (a jelenlegi tudományos kutatások irányelveinek szem előtt tartásával). Ezek a kísérletek kiterjedtek a könyvtári és levéltári anyagok veszélytelen, gyors és higiénikus kezelésére, továbbá konzerválására is. Cikkemben a fémkonzerválás egyes eljárásainak elsősorban tudományos, nem pedig technikai szempontból való értékelésére törekszem. Beszámolóm két teljesen különböző terület: a múzeumi, és a könyvtári gyűjtemény-anyagok konzerválási problémáival foglalkozik. A múzeumi és könyvtári anyagok konzerválásának és restaurálásának — a több évtizedes kutatás és kísérletezés eredményeképpen — ha nem is nagy, de számottevő irodalma van. 1 Ezekből is megállapítható, hogy a konzerválás-restaurálás tekintetében mindeddig nem alakult ki egységes elképzelés, s ezen túlmenően a gyakorlati kivitelezésben sincs egyöntetűség. Ennek eredményeképpen más és más irányelvek szerint dolgoznak világszerte, pl. a korrózió-megőrző eljárások kevéssé ismeretes volta miatt. A régészeti ásatások és kutatások nagyarányú kiszélesedése és fejlődése következtében — az elmúlt 30—40 év alatt — rendkívül nagy mennyiségű leletanyag került felszínre. A begyűjtött anyagnak tudományos szempontból való vizsgálata olyan követelményeket támaszt régészeti és múzeumi restaurátorkonzervátorainkkal szemben, melyeket a régi technológiával bizonyos esetekben egyáltalán nem, vagy pedig csak hozzávetőlegesen tudtak megoldani. E követelmények miatt a konzerválási módszerek és eljárások részben módosultak is. A muzeális fémkonzerválás területén a legtöbb esetben két különböző jellegű anyaggal állunk szemben: a fémmel, és a korrózió termékével, az oxiddal, amely a fémállag rovására állandóan gyarapszik. Ez az oxidréteg (itt nem nemes patináról van szó) az előkerüléskor még magán őrizheti például egy rajzos felületnek karakterisztikus vonásait, vagy magát az eredeti formát. Ennek megőrzése a szaktudomány számára elsőrendű feladat. Viszont az esetek leg1 R atbgen,F., Die Konservierung von Altertumsfunden. (Berlin 1924); Régészeti kézikönyv. (Bp. 1954); Savage, G., The art and antique restorers handbook. (London 1954); Funde der Vorzeit. (Weimar 1955); Plenderleith, H. J., The conservation of antiquities and works of art. (London 1956): Csapody Cs., Konzerválás és restaurálás a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában, (Bp. 1958) stb.
