Folia archeologica 11.

Baki Győző: Vacuumtechnika a múzeumi, könyvtári és levéltári anyag konzerválásában

254 Baki Gyó'zó' nagyobb részében ez nem volt keresztülvihető, mert a fémet korróziójával együtt megőrző eljárásunk nem volt. Tisztító és konzerváló eljárásaink évtizedek óta lényegükben a legutóbbi időkig nem változtak. Igaz, hogy a konzerválás tudományában lassan-lassan helyet kaptak a technika új vívmányai, de ezekből is csak annyi haszna volt a konzerválásnak, hogy kiküszöböltük azokat az eljárásokat, amelyek a tudományos kutatás számára elértéktelenítették a leletet. Mivel azonban a meglevő eljárásokat nem lehetett az új feladatokhoz idomítani, ez arra kényszerített bennünket, hogy necsak kutatásaink irányelveiként, hanem folyamatban levő munkáink kivitelezésében is új patinamegőrző eljárásokat, pl. helyi elektrolízist dolgozzunk ki. Erősen korrodeált bronz- és vastárgyak patinájukkal, oxid-rozsdarétegükkel együtt történő konzerválása ma már elsőrendű követelmény, mert nemcsak, hogy nagyon sok esetben ez az oxidréteg őrzi a tárgy eredeti felületét-formáját, de e réteg megtartása a későbbi kutatások számára is igen jelentős lehet. (Természetesen kivételt képeznek a nemes fémek.) (XXXVI. t. 1—7, 9—10.) — A helyi elektrolízis lehetővé teszi, hogy a csak helyenként megtámadott, vagy — újraromlás esetén — a már konzervált tárgyakat ne kelljen teljes egészükben kezelni, hanem az elektrolízist csak a megtámadott helyekre lehessen korlátozni.— Ez az eljárás biztosította a tárgy eredeti patinájának, oxid- vagy rozsdarétegének szükség esetén való megőrzését, így sikeresen oldhattuk meg kényesebb vagy vegvespatinájú bronztárgyaink tisztítását.

2 Az elektrolízist más formájában is alkalmaztuk, mint a Friedrich Rathgen könyvében tárgyalt „Krefting-eljárás". — Az egyenáramra kötött lúgos, vagy savas, szabályozható áramerősségű elektrolitikus eljárásaink nagyon leegyszerűsítik, megkönnyítik ugyan munkánkat, — Krefting eljárásához viszonyítva — de a minőség nem változott. Mégis haladást jelent ez a fémkonzerválás területén, mert lehetővé teszi bizonyos kevésbé korrodeált anyagok tömeges feldolgozását, tisztítását. (XXXVI. t. 8.) Sajnos, ezt a tömeges tisztításra nagyon alkalmas eljárást erősebben korrodeált tárgyakra már nem alkalmazhatjuk, mert ilyen tárgy, pl. kard, a tisztítás után elveszti térfogatának egy- vagy esetleg kétharmadát, és horpadozott, likacsos, bizonytalan idomú vaslemezzé változik; vagy gondoljunk pl. egy bronzszoborra, amely a beteg részek eltávolítása után tele van apróbbnagyobb lyukakkal. Mindezek miatt ezt az eljárást csak kevéssé korrodeált tárgyak esetében alkalmazhatjuk. Megállapíthatjuk tehát, hogy a helyi elektrolízis a teljes mértékű főzések korlátozását, illetve a vegyespatinájú tárgyak nem romló részeinek kizárását biztosítja az elektrolitikus folyamatból. Ezen eljárásoknak azonban, mint ezt mondottuk is, csak a viszonylag kevéssé megtámadott leletek konzerválásában van létjogosultsága, mert egyik sem oldja meg a számszerűen nagyobb, tudományos szempontból ugyanolyan jelentős, erősen korrodeált ásatási vas- és bronzanyagnak a konzerválását. A leletanyag e nagy részét a legutóbbi időkig a főzéses tisztító eljárással kezeltük, de ez is csak hozzávetőlegesen biztosította a tárgy fontos dokumentációs 2 Régészeti kézikönyv. 334. Baki Gy. eljárása.