Folia archeologica 11.

Saád Andor: Újabb gyűjtések eredményei a Korlát melletti Ravaszlyuk tetőn

Üjabb gyűjtések eredményei a Korlát melletti Kavas^lyuktetön 9 számú eszközt sikerült összegyűjtenünk: kb. 80 darabot. Az eszközök nagysága tág határok között mozog. Legnagyobb méretű a 2. ábrán la és lb alatt bemutatott s^akóca. (Méretei: 98 mmx69 mm.) Ovális, zömök tűzkőből készült példány. Mindkét lapja egyformán jól megmunkált, élei is jól formáltak, tehát alapvetően különbözik azoktól a „pszeudoszakócáktól", amikről az előbbiekben már szóltam. A nagyobb méretű eszközök között akadnak nagyjából háromszög alakú formák, melyeknek egyik lapja van felületileg jól megdolgozva, ellentett lapjuk sima s moustérien eszközökre emlékeztetnek. Legszebb eszközünk talán a 1. ábra 6a és 6b alatt bemutatott lándzsahegy. Elülső oldala domború és egész felületén megmunkált. Hátsó, lapos felületén a kidolgozás csupán az eszköz bal széle felé szembetűnő. Ezen a lapos oldalon az eszköz készítője nagy gondot fordított a csúcs kiképzésére, nyilvánvalóan az eszköz használhatóságának fokozása céljából. (Méretei: 77x40 mm.) Ugyancsak intenzív kidolgozásával tűnik ki a 2. ábra 2a és 2b alatt bemutatott példány. A kidolgozás ennél kizárólag az eszköz domború felületére terjed ki, de itt rendkívül alapos. Ellenkező oldala teljesen sima. A vakarópengék közül a 3. ábra 3. számú rajzán egy D-alakú eszköz látható. Élét a finomabb szilánkolás előtt két hatalmas kagylószerű pattintással készítették elő. A 3. ábra la, lb számú rajzán egy kombinált eszközt mutatok be, mely metszésre, szúrásra, vakarásra egyaránt alkalmasnak látszik. A 3. ábra 2. sz. rajzán olyan eszközt ábrázolunk, melynek munkaéle legyezőszerűen kidolgozott. A szorosan vett vágó, illetve késszerű eszközök közül az 1. ábra 3—4. számú rajzain mutatunk be néhány pengét. A szépen kidolgozott vakarókból és kaparókból az 1. ábra 1, 2. és 5. rajzain láthatunk néhányat. Különösen kitűnik közülük az 1. és 2. rajzon feltüntetett példány aprólékos retusaival. A bemutatott eszközökből megállapítható, hogy a Ravaszlyuktetőnek általam megjelölt telepén nem merülhet fel az a kétely, ami a kassai múzeumban levő és a Ravaszlvuktető meredek oldalán „a sziklák között fennakadva" talált példányokkal szemben felmerülhetett. Ezek után pontosan lerögzítem a szóbanforgó telep helyét. Korlát községtől kelet felé, tehát az abaúji hegyek felé fordulva láthatjuk azt a vulkánitufa vonulatot, mely Boldogkőváralja irányában dél felé húzódik és a várromnál végződik. Ennek a vonulatnak északi és egyben legmagasabb pontja (336 m tszf.) meredeken emelkedik ki Fóny felől nézve, majd lankásan esik az előbb említett irányban. A Ravaszlyuktető a vonulat legészakibb, tehát a Korlát felé eső legmagasabb részen van. Korlát felől az irányt már a falu szélétől jól látható elhagyatott pincenyílások jelzik, amelyek közvetlenül a telep alatt vannak. A Ravaszlyuktető legmagasabb pontján egy határjelző kő van. Körülötte legelő terül el, mely emberemlékezet óta nem volt felszántva és ezt a legelőt dél felé, a szántóföldektől bokrok választják el. A telep a legelő és a szántóföld határánál kezdődik és dél felé kb. 150 méterre terjed. Szélessége 100—150 m. Az általunk gyűjtött leletek majdnem kivétel nélkül a régibb kőkorszak technikája szerint kidolgozott kőeszközök. Távol áll tőlünk azonban az, hogy csupán a típus, vagy akár a technika szerint igazodva azoknak „paleolit" voltát (pleisztocén-kori származását) állítsuk, annak ellenére, hogy a jelzett