Folia archeologica 11.
Saád Andor: Újabb gyűjtések eredményei a Korlát melletti Ravaszlyuk tetőn
10 Saád Л /idor telepen a neolitikumra határozottabban csak egy kis, hatbordás nukleus és egy ütőkő utal. Ez utóbbinak oldallapjai csiszoltnak látszanak. Alárendelt számban cseréptöredékek is kerültek elő: mindössze három, egészen kicsiny és egy nagyobb lapos töredék. Korukat megbízhatóan meghatározni nem sikerült. Valószínű, hogy a telep a neolitikumban is látogatott lehetett. A közvetlen és a távolabbi környék eddig ismert őstelepei ezzel szemben kifejezetten neolit és bronzkoriak. így Arka és Boldogkőváralja között a 196 m-rel magasságban levő és 1897-ben Mihalik József által feltárt Tóhegyen és Leányváron a neolitikus tárgyak (sok csiszolt kőbalta, véső, bükki díszítésű cserepek), továbbá eneolitikus és bronzkori edénytöredékek, ugyancsak az ezzel szemben levő Várhegyen, Őrhegyen, Cserákon, valamint az arkai telepen a cserépleletek vannak többségben. Itt említem meg, hogy az arkai völgyben levő telepen legutóbb egy szép neolit baltán kívül a nagyszámú cseréplelet között császárkori — Kalicz Nándor szerint koragermán — hullámos díszítésű nagyméretű edények töredékeit találtuk meg. Az utóbb említett településeken is találhatók bőven kovakődarabok, melyek ugyancsak az arkai völgy kovakőpadjairól valók és akadnak közöttük megmunkált példányok, nukleusok, eszközök is. Megfigyeltük azonban, hogy ezeken a helyeken — a Ravaszlyuktetőtől eltérően — a cserépleletek uralkodnak, a kőeszközök inkább csak mint ritkább kísérőleletek szerepelnek. A Mihalik József által közölt tóhegyi, leányvári pengék határozottan neolitikusak. Összefoglalva: a Ravaszlyuktetőn a régibb kőkorszak technikája szerint előállított kőeszközök vannak túlsúlyban, a környező telepeken ezzel szemben a neolitikus elemek vezetnek. Az általunk gyűjtött, típusra és technikára paleolitoknak látszó ravaszlyuktetői kőszerszámok eredetét a későmezolitikumba vagy pedig a koraneolitikumba helyezzük, de magába a paleolitikumba semmi esetre sem. Az eszközök között előforduló szakócaformákra nézve, beleértve a kassai múzeumban őrzött vitás példányokat is, ugyanez a véleményünk. Az alsópaleolit szakócakultúra országunk területén egyelőre ismeretlen. Magának a paleolitikumnak sincsen egyetlen egy biztosan ismert lelőhelye eddig az Abaúj-Zempléni hegységben, sem az azt szegélyező Hernád, illetőleg Bodrog mentén. A paleolit kor emberének állandó letelepedésére a barlangoknak a Bükk hegységgel szembeni teljes hiánya lényegesen kedvezőtlenebb helyzetet jelentett. Nem véletlen, hogy a paleolit kultúrák gazdag tárháza a barlangokban gazdag Bükk hegységben van annak ellenére, hogy az Abaúj-Zempléni hegység az eszközkészítéshez alkalmas kovákban sokkal gazdagabb, mint a Bükk. Űgylátszik, hogy az Abaúj-Zempléni hegysor és az azt környező Hernád és Bodrog mentén csak későbbi, fejlettebb szervezetű társadalmak tudtak maradandóan megtelepülni. Egy ilyen, aránylag korán ideérkezett csoport települési körébe eshetett a Ravaszlyuktető is. Az általunk ismertetett leletekből kitűnik, hogy ez a csoport még a régebbi kőkor eszközkészítő technikáját használta. Az állandóbb települések a védettebb helyeken alakultak ki később; a völgyekben, vagy pedig jól védhető magaslatokon, mint pl. a Tóhegy, Leányvár, Cserák stb. Az arkai völgy neolit településére fontos adatot szolgáltatott Patay, aki 1934-ben itt a
