Folia archeologica 11.
Kádár Zoltán: Megjegyzések a nagyszentmiklósi kincs omphalos-csészéihez
MEGJEGYZÉSEK A N AGYSZ ENT MI КLÓ S I KINCS OMPHALOS-CSÉSZÉIHEZ Kevés olyan lelet adódik az időszámításunk első évezredéből fennmaradt ötvöskincsek között, amelyik oly Tan sokféle problémát kínál a kutatás számára, mint a nagyszentmiklósi lelet. Legutóbb László Gyula — a kincs egyes tárgyainak alapos technikai vizsgálatából kiindulva — a korábbi eredményeket számos új gondolattal bővítve, figyelemreméltó szempontokat nyújtott a kincs műhelyének és történeti jelentőségének megvilágításához. 1 Az alábbi rövid megjegyzések pusztán csak egy-két szemponttal és adattal szeretnék kiegészíteni, illetve módosítani László Gyula gondolatébresztő tanulmányát. Különösképpen a feliratos és kereszttel díszített 9. és 10. sz. ún. omphalos-csészékre vonatkozó megállapításaihoz szeretnénk hozzáfűzni egyet s mást. László hangsúlyozza, hogy ez a kincs — az összes felmerülő szempontokat tekintetbevéve — két részre bomlik, „nevezetesen egy hazai (avar—bolgár— magyar vonatkozásúra) és egy keleti (bizánci—kaukázusi) származásúra." Ezt a különbséget még az azonos rendeltetésű-formájú tárgyak elemzése is hangsúlyozza, ennek bizonyítására foglalkozik részletesen az omphalos-csészékkel, főként a rajtuk szereplő keresztekkel. Miután László megállapítja, hogy a 3—4 sz. korsó ékmintás keresztjei ugyanolyan módon készültek, mint kora Árpád-kori pénzeink keresztdíszítésének verőtövei, a két korsót a királyi ötvösműhely termékeinek tartja, megállapítva, hogy „az ékmintás kereszt és a C, illetve P helyett alkalmazott rovásjegyet együtt csak Szt. István és I. Endre pénzein, valamint a nagyszentmiklósi kincsen találjuk". 2 E megállapítása valóban új lehetőségeket nyit meg a kincs műhelykérdésének megoldásához. A továbbiakban idézi a korábbi kutatásnak azt a megállapítását, hogy I. Endre PANONEIA hátlapú pénzeinek osztott keretezésében keleti—iráni hatás nyilatkozik meg, amely szerinte szintén a nagyszentmiklósi kincs felé irányítja figyelmünket. A továbbiakban e pénzeken megjelenő, szétnyíló szárú, metszéspontján körrel ékített bizánci kereszttípust kapcsolatba hozza a kincs omphalos-csészéin megjelenő kereszttípussal, 3 arra is figyelmeztetve, hogy a Kálmán király pénzén szereplő hármasvégződésű szárral ábrázolt keresztforma is megtalálható a kincsen. 4 Kétségtelen, hogy a vizsgált kereszttípusok azonos mintaképre vezethetők 1 László Gy., FA 9 (1957) 141—152. Ua., Acta Arch. Hung. 8 (1957) 186—198. 2 László Gy., FA 9 (1957) 148. Ua., Acta Arch. Hung. 8 (1957) 195. 3 László Gy., FA 9 (1957) 148. Ua., Acta Arch. Hung. 8 (1957) 195. 1 László Gy., FA 9 (1957) 148. Ua., Acta Arch. Hung. 8 (1957) 195. A 9—10 sz. csészék jó képei: Mavroditiov, N., Le trésor protobulgare de Nagyszentmiklós. AH 29 (Bp. 1943) XVI— XVIII. t.
