Folia archeologica 10.

Parádi Nándor: Középkori cserépfedők

Középkori cserépfedők 159 Figyelembe véve, hogy mind a fedők, mind pedig az edények kézikorongon készültek, tehát nem egészen szabályos formájúak, pontosabb összeillesztésük nehezen oldható meg. Különösen áll ez éppen a lapos fedőkre, amelyeknek az edény szájával ér'ntkező felülete szélesebb volt. Az edény zárására — ami főzőedényeknél különösen fontos — a kúpos fedők alkalmasabbak voltak. Ezek ugyanis csak a szélüknél, tehát minimális felületen érintkeznek az edény szájnyílásával, így könnyen a megfelelő helyzetbe voltak 0 1 2 J 4 5 Юст 32. ábra forgathatók. Ezen túlmenőleg a lapos fedők nagyrészt csak olyan edények szájába illeszthetők be viszonylag jól, amelyek belső felülete tagolatlan. A kúpos fedőkkel viszont nemcsak az ilyen edények zárhatók, henem az olyanok is, amelyek szája belül tagolt. Sőt az ilyen tagolás megkönnyíti a kúpos fedő ráhelyezését. Éppen ezért igen valószínű, hogy e két jelenség, vagyis az edényperemek belső tagolásának általánossá válása és a kúpos fedők elterjedése, szervesen összefügg egymással. A lapos fedők azért sem lehettek gazdaságosak és célszerűek, mivel alsó felületük lapos és így pl. a velük lefedett főzőedényekből a felszálló gőz gyorsabban elillant, mint a homorú belsejű kúpos fedők alól. 2

4 Kúpos fedő készítése a fazekasok szerint a legnehezebb munkák közé tartozik. Imre S., ETI Évk. 1940—41. 64.