Folia archeologica 10.

Dienes István: A honfoglaló magyarok fakengyele

A bonfoglaló magyarok fakengyele 129 került útravalóul, hanem a teljes szerszámzat, csak az idő elkorhasztotta a szíjazatot, s a fából való nyerget. A fakengyelt is elmorzsolta, szerencsére a ráerősített bádogdarabok megőrizték emlékét. Az épebb vasaláson világosan kitűnik, hogy alsó széle lezártnak vehető, tehát csak a fülrészt burkolta, s nem terjedt tovább a szárakra, illetve talpalóra. A kengyel előállításával összefüggő lényeges szerkezeti szerepét csak úgy világíthatom meg, amennyiben átfutunk néhány idevonatkozó néprajzi közlést. Figyelmünket a keleti steppei népek közösségéből kiszakadt honfoglalóink életformáját még sok tekintetben megőrző euráziai nomád, félnomád népekről szóló tudósításokra terjesztjük ki. Csaknem mindegyikben találunk a fémkengyelek mellett a fából való kengyelek alkalmazására vonatkozó utalásokat. Radloff

2

0 írja az altájiakról, hogy az előkelőbbek jobb nyergéhez vas, a silányabb nyergekhez erezett, göcsörtös fából kivágott kengyeleket használnak. A Szajántól délre élő tuvaiakról tudjuk, hogy rénszarvasaikra mongoloktól vásárolt lónyerget tesznek, és ha nem sikerült vaskengyelt is beszerezniök, maguk készítenek hozzá fakengyelt.

2

1 A kirgizek kengyelei Schwarz

2

2 szerint rendesen vasból vagy rézből, olykor fából készülnek. Almásy

2

3 adataiból úgy tűnik, hogy ezek voltak általánosak régebben a kirgizek körében, csak a vaskengyelek újabb, rohamos terjedésével mindinkább kiszorulnak a használatból. Hajlítással készülnek, akár a baskír fakengyelek, melyekről Rugyenko

2

4 és Tagán-Galimdsán

2

5 ad hírt. Az orosz nyergeknél szokásos vasból kovácsolt kengyelek mellett a baskíroknál is általános az a fakengyel, amilyeneket a nyugati-kazakoknál látni. Ginzrotnak

2

6 a múlt század elején megjelent munkája alapján hasonló, gyűrűbe hajtott farudacskából alakított kengyelt használtak a kozákok, kalmükök és tatárok.

2

7 A Boeheim által közölt

28 XVI. századi hajlított tatár fakengyel megfelelői — mint Schlichen

2

9 megjegyzi — a burjátoknál és kalmüköknél is megvannak stb. Használata tehát az euráziai steppei népek körében általánosnak vehető. E szűkszavú megjegyzésekből is kitűnik, hogy két változata van. Az általános, amit hajlítás útján alakítanak, ezeken kívül vannak — ha Radloff szavait helyesen értelmezzük

3

0 — görcsös fából egy darabban kifaragott példányok is. Szükségesnek látszik, hogy néhányat ábráimon bemutassak közülük. Elsőnek említeném a Boeheim

3

1 szerint 1556-ban zsákmányolt tatár nyereghez tartozó kengyelt (26. ábra 6). Kétségtelenül hajlították, majd az egymást keresztező szárakat összecsapolták. Itt, az egymásba fekvő szárakba 2

0 Radloff, IV., Aus Sibirien. I. (Leipzig, 1884) 289. 2

1 Прокофьева, F.. Д., Работа тувинского отряда Саяно-Алтайской Экспедиции. Кратк. Сообщ. Инст. Этнорг. 20 (1954) 12—13. (U. Kőhalmi Katalin szívességéből közlöm). 2

2 Schwarz, F., Turkestan, die Wiege der indogermanischen Völker. (Freiburg, 1900) 110—111. 2

3 Almásy Gy., Vándor-utam Ázsia szivébe. (Bp., 1903) 700. 2

4 Руденко, С. И., Башкиры. (Москва

—Ленинград 1955) 254. 2

6 Tagán Galimdsán, Népr. Ért. 30(1938) 226., 229. 2

e Ginzrot, J. Chr., Die Wagen und Fahrwerke der Griechen und Römer. II. (München, 1817—1830) 465. 2

7 v. ö. Schlieben, A., i. h. 200. 2

8 Boeheim, W., Handbuch der Waffenkunde. (Leipzig, 1890) 213. 2

9 Schlieben, A., i. h. 226, No. 224. 3

0 „...bei schlechteren Sätteln sind sie (die Steigbügel) aus Masernholz geschnitzt." 3

1 Boeheim, W., i. m. 213., 234. kép. 9 Folia Archaeologica