Folia archeologica 10.
Dienes István: A honfoglaló magyarok fakengyele
130 Dieiies István vágták a kengyelszíj befűzésére szolgáló nyílást. A talprész belső részén kettős tagolású széles betétet alkalmaztak, illetve valószínűbb, hogy az egészet egy darabban így munkálták ki. Ezzel a talpaló erősítésén kívül annak merevítését kívánhatták szolgálni, megakadályozni a talpnak mélyebb, alkalmatlan íveltségét, mely egyébként a hajlítás során bekövetkezett volna. A vastagítással elért szelídebb, enyhébb ív felelt meg leginkább a lábbelinek. Szárát vörös festékkel felrakott csíkozással díszítették. Jóval egyszerűbb, de ugyancsak hajlított a Ginzrot 3 2 által közölt XIX. század eleji példány (26. ábra 3). Összegörbített farudacska, melynek egymást keresztező szárait megkötözték. Schliebennek főképpen a berlini Völkermuseum gazdag anyagából vett fakengyelei 3 3 közül itt csak az Ázsiából származó két példányt ragadom ki. Az egyik 3 4 (26. ábra 4), a fentebbi gyűjteményből származó darab Szibériából való (XIX. századi). Az elnagyolt rajz alapján nem mondhatunk biztosat készítésmódjáról, de inkább hajlított, vastagított talpú darab ez is, melynek összecsapolt szárait kötözéssel fogták össze. — A másik 3 5 (26. ábra 1) egy 3 2 Ginzrot, J. Chr., i. m. II., LXXXIX. t. 14. (528. után). 3 3 Schlichen, A., i. h. VI. t. 298—305., 309., 313. 3 4 Uo. VI. t. 303.
