Folia archeologica 10.

Dienes István: A honfoglaló magyarok fakengyele

132 Dieiies István sérült. Alsó felének jobb sarkán levő nyílása töredékes. Felületét vastag rozsda borítja. Sz: 8,4; M: 5,5 cm. 2. Az előbbivel azonosnak tekinthető párjának négy töredéke. Bennük a vaslemezzel fedett famag jól megőrződött (XIX. t. 12—14). 3—12 A fentebbi két vasalásnak vissza nem illeszthető apró töredékei, szegecsek helyével s fanyomokkal. Az ismertetett darabok alakjuk, méretük, közepükön elhelyezett — a kengyelszíj befűzésére alkalmas — nyílásuk, s a belsejükben talált famarad24. ábra ványok alapján olyan formájú fakengyelpár fülét burkolhatták, melynek vasból készült hasonmásait Eperjeskéről, Karosról, Kisdobráról, UjfehértóMicskepusztáról, a Kolozsvár Zápolya-utcai temetőből

1

9 stb. jól ismerjük. Csaknem tökéletes megfelelője (24. ábra 1) került elő vasból ugyanezen temető 13. sz. sírjából. Ennek fülrészét külön, azonos nagyságban is közlöm (24. ábra 3), hogy az összevetést mindenki elvégezhesse. Meghatározásunkat erősíti az a körülmény, hogy a fennmaradt zablakarika (XIX. 1.10) alapján lószerszámot is tettek a sírba temetéskor. Nyilvánvalóan ide sem pusztán a zabla » Kiss L., Arch. Ért. 39(1920—22) 43., 2. kép; Dóktts Gy., Arch. Ért. 20(1900) 51, 1. kép 4., 59, 2. kép 4—6.; Jósa A., MKÉ 8(1914) 205, IV. t.; Kovács I., Közi. 2(1942) 105, VI. t. 22—23.