Folia archeologica 10.

Dienes István: A honfoglaló magyarok fakengyele

126 Dieii

es István kengyelek másolatának tekinthető.

8 Több ősi forma lappanghat közöttük ma is a nép kezén, hiszen nem lett volna értelme az egyszer megtalált célszerű formán változtatni. Legfeljebb a folytonosságot nehéz kimutatni a középkori tárgyi emlékek hiányában. A kérdést egy koraközépkori, pl. a steppei népek hagyatékában fennmaradt darab dönthetné el, különösen akkor, ha az alapformai egyezéseken túl a készítésmód és az ezzel kapcsolatos eljárások azonosságára is rá lehetne mutatni. A honfoglaló magyarok leletanyagát kell e szempontból átvizsgálnunk, hiszen néhány sírjuk leletegyütteséből a fakengyelek kétségtelen használatára következtethetünk.

9 Azokra a sírokra gondolok, amelyekben egyáltalán nem találunk vaskengyeleket, s mégis néhány jelenség, mint pl. zabla előfordulása határozottan a szokásos lovastemetkezésre, illetve lószerszámmal együtt történő temetésre mutat. Ilyenek a Szentes-nagyhegyi temető 1., 2. sz. sírja;

1

0 a micskepusztai temető 8., 10., 11. sz. sírja;

1

1 a kenézlői első temető 7., 10., 18. sz.

1

2 és második temető 31., 50. sz. sírja;

1

3 a gádorosi 3. sz. sír;

14 a Hódmezővásárhely-kopáncsi 13., 49. sz. sírok

1

5 stb., stb. Különösen azokat emelném ki közülük, melyekben nem pusztán lócsontokat és zablát, hanem hevedercsatot is találunk, s valóban egyedül a vaskengyelek hiányoznak a lófelszerelési tárgyak közül. A kenézlői temető 10. sz. sírjában a csontváz bal lába mellett feküdtek a lócsontok. A zabla rá volt helyezve a koponyára hosszában s a hevedercsat a jobb láb környékén került elő. — Ugyanitt a 18. sz. sírban a lócsontok a sír végében voltak egy csomóban. Vaskengyelek nem kerültek elő, pedig a lókoponya körül ott volt az oldalpálcás zabola és hevedercsat. — Az 50. sz. sírban a csontváz balján kiterített helyzetben kerültek elő a lócsontok. A felsőtest jobboldala mellett zabiára és hevedercsatra bukkant az ásató. Fettich Nándor külön megjegyzi, akárcsak Jósa a 18. sz. sírnál, hogy „kengyel nem találtatott". — A Hódmezővásárhely-kopáncsi temető 49. sz. sírjában, bár lovastemetkezésre nem volt nyom, lószerszámmal történő temetésre utal a lábfejek, környékén előkerült hevedercsat és vaszabla. Felesleges volna tovább szaporítani a példákat. Ügy hiszem, nem kell bizonygatnom különösképpen, hogy e sírokba is teljes lószerszámzat került, mégpedig a hevedercsatok jelenlétének alapján nyilván nyergestül együtt. Honfoglalóink temetkezési szokásainak ismeretében az is bizonyosra vehető, hogy felszerszámozott nyergeket tettek e sírokba, s ha a kengyeleknek ennek ellenére nem maradt nyoma, csakis arra vezethető vissza, hogy azok korhadó anyagból készültek. Adataink azonban csak akkor bírnának igazában bizonyító erővel, ha legalább egy esetben, hasonló jellegű sírokban nyomára is akadnánk. 8 Zscbille, R.—Forrer, R., Die Steigbügel in ihrer Formen-Entwicklung. (Berlin, 1896) 2, 6. A szerzők inkább a régi fémkengyelek másolatainak tartják a fakengyelek et, mint ősi műveltségelemnek. 9 Nem csupán azokról a sírokról van szó, ahol magányosan találtak vaskengyeleket s Lás%/ó Gy., — Roska M. figyelmeztetése nyomán •— felveti, hogy párjuk esetleg fából volt — i. m. 45—46. Ennek a jelenségnek magyarázatánál ugvanis más lehetőségek is adódhatnak. 1

0 Csallány D., Arch. Ért. 25(1905) 39—40. 1

1 Jó<a A., MKÉ 8(1914) 204., III. t., 205., IV. t. 1

2 Ua., Arch. Ért. 34(1914) 310—315., 327—328. 1

3 Fettich N.. Arch. Ért. 45(1931) 87—88., 100—102. 1

4 Ua., A honfoglaló magyarság fémművessége. (Bp., 1937) АН XXI. 103. 1

5 Párduc?, M., Dolg. 19(1943) 185., 190.