Folia archeologica 9.

Rózsa György : Johann Niedermann magyar vonatkozású arcképei

Johann Nied ermann magyar vonatkozású arcképei A Magyar Történelmi Képcsarnok irodalomtörténeti vonatkozású festményanyaga az 1956-os évben jelentős szerzeményekkel gyarapodott. Vétel útján a gyűjteménybe került Batsányi Jánosnak, a magyar jakobinus költőnek és későbbi feleségének, Baumberg Gabriellának Johann Niedermanntól festett arcképe.

1 A képmások, (XLIII. t. 1—2) amelyek méretükből és beállításukból következtetve párdarabok, egykor Ernst Lajos magyar történeti gyűjteményébe tartoztak, majd annak szétszóródása óta a Múzeumba kerülésükig lappangtak.

2 A költőt ábrázoló kép eredeti vásznának hátlapján a következő szignatúra volt olvasható: ,,J. Niedermann pinxit 1802 Viennae". Batsányi a képen derékig látható, ül, balra fordul, de szembenéz a szemlélővel. Szeme barna, arca beretvált, hátrafésült rizsporos hajat visel copffal. Kabátja sötétkék, köpenye sötétbarna. Térdére fektetett jobbkezében könyvet tart. Az emberi alakot tájképi háttér keretezi. A költő hatalmas fatörzsek alatt ül, balra tisztásra nyílik kilátás. Baumberg Gabriella, a közkedvelt bécsi költőnő képén a szignatúrát a bal alsó sarokban találjuk meg: „J. Niederman pinxit 1800". A jellegzetes arcú fiatal nő szintén ülő helyzetben jelenik meg a képen. Teste jobbra, feje balra fordul, balra néz. Aranyos szalag fogja össze göndör, barna haját, amelynek fonata jobb vállára omlik. Egyszerű szabású, hosszú ujjas, fehér ruháját keble alatt aranyos öv tartja, vállára élénk vörös köpenyt vetett. A háttérül szolgáló táj itt is — mintegy visszhangként —• az emberi alak kontúrjait ismétli meg. A költőnő erdő szélén pihent le, közelében kis házikót látunk. Jobbról, a háttér kék messzeségében elterülő völgyből tó vize csillan elő. Batsányi most megszerzett képmása jól beleillik fennmaradt arcképeinek sorába. Bár az ábrázolt neve nem szerepel a festményen és írott adatok sem maradtak fenn rá vonatkozólag, másik két biztos képével egybevetve semmi kétség sem merülhet fel kilétét illetően. Karl Hermann Pfeiffer (1769—1829) pontozómodorú rézmetszete, amely Vinzenz Georg Kiningernek (1767—1851) 1 Mindkettő olajfestmény vásznon. Az ovális formátumú képek mérete azonos : 44x34 cm. Leltári számuk: 56,5—56,6. — A képeket 1957-ben Devich Sándor, a Szépművészeti Múzeum Restaurátor Osztályának vezetője restaurálta. 2 Az Ernst Múzeum leíró lajstroma. I. Külföldi mesterek magyar vonatkozású művei. B. é. n. (1919) 47—48. sz. ; A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításai. VII. Ernst Lajos magyar történeti gyűjteménye. Jegyzékbe vették és leírták Varjú E.—Höllrigl J. (Bp. 1932) 119. ; Árverési Közlöny. XX. (1939) 1. rendkívüli szám 424—425. sz. Garas K., Magyarországi festészet a XVIII. században (Bp. 1955) 239.