Folia archeologica 9.

Roska Márton: A tágfalvi bronzfokos kora

A tágfalvi bronzfokos kora A 12. sz. ábrán látható bronzfokos a szolnokdobokamegyei Tágfalva (Larga) község határában került felszínre. Teleki Domokos szerezte meg a gyűjteménye részére. 1918. decemberében letétképen az ENM. Tört. Tárában helyezte el, ahol IV. 1889. sz. alatt leltározták. Ugyanakkor egy ugyancsak Tágfalvárói származó, árkosi típusú, korabronzkori baltát is adott be, amelynek lsz. IV. 1888. Képét a Repertóriumom 338. sz. alatt hozza. Fokosunk ábráját első ízben az Arch. Ért. 22. (1902.) a 414. 1-n mutatja be, másodízben Repertóriumom 280. 1-n 17. sz. alatt és a 339. képen szerepel. — Említi Marxian Gy. I. Repertóriuma 281., II. Rep. 388. sz. alatt, ahol Tágfalván felszínre került bronzfegyverekről és eszközökről tesz említést, amikről azonban más forrásból mit sem tudunk. Nestor összefoglaló munkája (Der Stand, Frankfurt a/M. 1933.) 128. 1-n a késő bronzkori harci balták második formai változataként említi. Ebben a csoportban szerepelnek nála a szkita periódust megelőző Villanóva-hallstatti emlékek is. Ez a hibás kormeghatározás teszi kötelességünkké, hogy ezzel a fokossal érdeme szerint foglalkozzunk. Fegyverünk tengelye kettős tagolású : nyaka egyenes, a nyéllyukköpeny közepe tájától enyhe ívben hajlik meg és bordákkal tagoltan megy át az élbe. Foka gömbszelvényalakú, nyéllyuka mindkét végén kissé kiugrik a fokos testéből s alacsony csonkakúp alakú gyűrűtagban végződik. Éle kb. félköralakban ívelt s mindkét oldalon kiugrik a fegyver testéből. Öt szempontból kell mérlegelnünk fokosunkat. A fok gömbszelvényes alakjára bőséges példát találunk az azonos fokkezelésű, rézkori kőfokosokban, amelyek skandináviai prototípusokra vezethetők vissza. Egykorúak a kerek és ovális fokú kőfokosokkal. 12. ábra