Folia archeologica 9.
Kőszegi Frigyes: Keleti típusú bronzkori balták a Magyar Nemzeti Múzeumban
60 Kőszegi Frigyes a bányabükkit szintén elég jól keltezhetjük. Kiinduló pontul azon példányok korát vehetjük, melyek a maikopi és az ezekkel rokon kurgántemetkezésekből kerültek elő. A maikopi temetkezések kora annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedek folyamán a különböző kutatók erre vonatkozó véleményei eléggé eltértek egymástól, ma már meglehetősen tisztán áll előttünk. Különösen a kisázsiai analógiák alapján sikerült korukat viszonylag pontosan meghatározni. A kurgáncsoport korául egy 2200 és 2000 közötti periódust jelölnek meg, amely egyúttal megfelel a szóban forgó baltaforma kaukázusvidéki használatainak is. 8 8 A második, a magyarországi illetőleg erdélyi központú csoport keltezésére vonatkozólag rétegtani adatok állnak rendelkezésünkre^ A már említett liseni lelet az ottani fitalabb aeneolitikus szintnek megfelelő, rétegben feküdt. A réteg Benesová szerint a Jaispitz В szintnek felel meg, amely nálunk a vucedoli periódust jelentheti. 8 9 Ennek a leletnek tökéletes analógiája a fajszi depot, melynek vésői a liseni formájával, ugyanakkor a Maikopon talált hasonló példányok formáival is pontosan megegyeznek. Ezek az adatok elég jól meghatározzák a magyarországi és az ezekkel kapcsolatos romániai, különösen az erdélyi bányabükki kör darabjainak az időrendjét. Ezek a balták még sohasem kerültek elő a rézkori kettősélű csákányokkal s ez az adat is arra enged következtetni, hogy megjelenésük a bodrogkeresztúri kultúra vége utáni, a bronzkort közvetlenül megelőző időszakaszhoz köthető, miként a nyélcsöves példányoké is. Viszont sokkal rövidebb ideig vannak használatban, főként az említett periódus idején és esetleg még a bronzkor legelején. Továbbélésük csak igen kis mértékben követhető nyomon, csupán a lapujtői típusról állapítható meg. A karélyos nyéllyukvégződésű típus származása eddigi megfigyeléseink alapján a nyélcsöveshez köthető. Azok az átmenetinek nevezett típusok, amelyek nyélcsövének fokfelőli része kissé lefelé nyúlik, de még nem karélyos jellegűek, a magyarországi bronzkor második szakaszára keltezhetők. (Sinaja, Sepsibessenyő stb.) A karélyos nyéllyukvégződésűek korábbi a fattyanovoiakkal összefüggő csoportja ugyancsak jól keltezhető. Ezekre vonatkozólag is vannak rétegtani adataink, miként a fejlettebb típusokra nézve. Márton által a Tószeg В rétegben talált öntőminta alapján ezek első fellépését a magyarországi bronzkor második szakaszára tehetjük, amely rétegtani adat az újabb feldolgozások alapján is hitelesnek mondható. 9 0 A hajdúsámsoni és a szilágysomlyói példányokhoz kapcsolódó fiatalabb jellegű csoportot a pécskai XIII., illetőleg XIV. rétegből származó öntőminták keltezik. Az említett két réteg a Tószeg С réteg alsó szintjével egykorú, amely a magyarországi bronzkor harmadik periódusának korai szakasza. 9 1 Hasonlóképpen keltezi Mozsolics Amália a hajdúsámsoni leletet egyéb mellékletei alapján is. 9 2 A magyarországi bronzkor harmadik periódusában lépnek fel a nyélhátasnak nevezett példányok. Erre utal a megyaszói temető díszített baltája, ezt igazolják az apai és a cófalvi raklárlelet példányai, továbbá a cleszki 8 8 Schaeffer, C., i. m. 533. 8 9 Benesová, A., i. h. 244. 9 0 Bóna István szíves közlése. 9 1 Mozsolics A., Acta Arch. Hung. 2(1952) 61. 9 2 Mozsolics Amália szíves közlése.
