Folia archeologica 9.
Kőszegi Frigyes: Keleti típusú bronzkori balták a Magyar Nemzeti Múzeumban
Keleti típusú bronzkori balták 57 temető második sírjából származó balta. Sajnos, ennek a sírnak egy tőrtől eltekintve nem volt más melléklete, viszont a perjámosi jellegű temető kerámiájában már szép számmal előfordulnak a harmadik periódusra jellemző gerjeni típusok, amely megmagyarázza a kérdéses sír helyzetét is. A harmadik periódus díszített példányai csupán erre az időszakaszra nézve jellemzőek, míg díszítetlenül megérik bronzkorunk negyedik periódusát is, amikor gyakran nagyobb raktárleletek egyedüli ilyen jellegű tartozékaiként követhetők nyomon. (Domahida, Érmihályfalva stb.) Összegezve a tárgyalt baltatípusok kronológiai helyzetére vonatkozó adatokat, megállapíthatjuk, hogy : 1. A nyélcsöves baltatípus legkorábban Mezopotámiában jelenik meg, már a negyedik évezred folyamán. 2. A Kaukázus területén a harmadik és a második évezred fordulója körüli időkben lehet általános használatban. Nálunk feltehetőleg hasonló időben, tehát még kevéssel a bronzkor kezdete előtt lép fel, viszont általános használatúvá csak a bronzkor első periódusa idején válik. Szórványosan itt is elérhetik a második évezred közepét. 3. A bányabükki típus eddigi ismereteink szerint először a Kaukázus vidékén lép fel, a maikopi kultúra idején, a harmadik évezred utolsó két évszázadában. Valamivel a rézkor után nálunk is jelentkezik és még a bronzkor legelején is használatban van. 4. A karélyos nyéllyuk végződésű típusok legkorábban Kisázsiában tűnnek fel, nálunk először a magyarországi bronzkor második periódusában jelentkeznek. Tömegesen a kisázsiai és a déloroszországi példányokkal egyidőben élnek, a második évezred derekán, illetőleg a bronzkorunk harmadik periódusának idején. Továbbélésük a negyedik periódus idején is nyomon követhető. Az egyélű, nyéllyukas balták eredete Déloroszországhoz, pontosabban a Kaukázus vidékéhez, és ezen keresztül Mezopotámiához köthető. Erre vonatkozólag igen jó bizonyítékként szolgál az a tény, hogy legkorábban az uri temetkezésekben jelentkezik ez a baltaforma, továbbá az egyes altípusok kisázsia, illetőleg Déloroszország területén mindig korábban lépnek fel, mint nálunk. Ennélfogva az egyes formák helyi kifejlődésének feltételezésére nincs alapunk. Pl. Berciu erősen lándzsát tör azon elképzelése mellett, hogy a bányabükki típus önállóan, a helyi kőformákat utánozva alakul ki. Szerinte ez a baltatípus a trák öntőműhelyek termékei, s a középoroszországi példányok erdélyi importok. 9 3 Természetesen azt nem tagadhatjuk, hogy ezeknek a baltáknak jó része már helyben készült. Viszont nem fogadható el a már ismert okok, így elsősorban kronológiai összeegyezhetetlenség miatt sem az önálló helyi kialakulás hipotézise, ez vonatkozik a kelet felé irányuló ilyen jellegű export feltételezésére is. Igen komoly érvek felsorakoztatásával igazolja Düllo az egyélű, nyéllyukas baltatípusnak a Tigris—Eufrátesz közötti eredetét. Viszont ezt csak a nyélcsöves típusokra nézve tartja érvényesnek. Szerinte a nyélcsöves darabokat az európai terület fejleszti tovább, s az egyes példányokat egészen Kisázsiáig exportálja. 9 4 Düllo feltevései közül az utóbbi nem látszik reálisnak, nincs 9 3 Berciu, J., Apulum 1. 296. 9 4 Düllo, E., i. h. 165.
