Folia archeologica 9.

Kőszegi Frigyes: Keleti típusú bronzkori balták a Magyar Nemzeti Múzeumban

51 Tőlünk közvetlenül délre Jugoszlávia területén szintén megtalálható a tipus. Begaljicából,

2

3 Jasikából,

2

4 Soko-Banjából,

2

5 Lukovoból,

2

6 Vukovarról

27 említhetjük stb. Hasonló jellegűek az erdélyi példányok, így többek között a nyárádgálfalvi,

2

8 a szederjesi,

2

9 a Sinfalváról

3

0 származó balta. (Galfalau, Sedrias, Cornesti.) A magyarországiak közül idesorolhatjuk a két régies jellegű tápéi példányt.

3

1 Tőlünk nyugatabbra csak igen szórványosan jelentkezik, egy öntőmintát ismerünk pl. Salzburg-Rainburgból.

3

2 Az analógiák az érdi és óbudai, általunk közölt darabokhoz kapcsolódnak. Külön kör vonható a lippiki példány köré, amely még ugyan a nyélcsöves formákhoz kapcsolható, de bizonyos fokig már annak változatát képviseli. Csupán szűkebb területre mondható jellemzőnek. Központja Jugoszláviában Bosznia területén lehet, ahol egészen sűrűn, gyakran kincsleletek formájában kerülnek elő, szórványosan természetesen átszivárognak a szomszédos vidékekre is. Két nagy raktárlelet, az egyik Gricából,

3

3 a másik Kozaracból

34 sorolható ide. Állítólag a Lippik jódfürdő mellett lévő Beketinczén is hasonló depot került felszínre.

3

5 A tolnamegyei Kömlödről származó raktárlelet együttesét tekint ve, bizonyos fokig még e körbe vonható, de néhány fiatalabb jellegű példánya már a fentiekénél későbbi korra keltezi.

3

6 A felsorolt nyélcsöves balták nagyjából tehát még további három változat köré sorolhatók. Az első és egyben a legrégibb a sumér jellegű példányok csoportja, amely tőlünk a legtávolabb áll. A második csoporthoz tartoznak az előzőkből leszármazott balták, amelyek Kisázsián kívül már Európában, nevezetesen a Szovjetunió dél- és középoroszországi szakaszain, továbbá Romániában, Magyarországon is gyakoriak. (Szacsheri, Cucuténi, Érd stb.) A másodikhoz szorosan kapcsolódik a harmadik csoport, amely példányainak kissé változott jellege területi okokkal magyarázható. (Grica, Lippik stb.) Alaptípusként említettük a bányabükki balták csoportját. Korban és területileg is valamivel egységesebbnek látszik az előzőnél. Mezopotámiából egy-két kivételtől eltekintve

3' alig van adatunk előfordulására. Nagyjából érvényes Berciu azon megállapítása, amely szerint a formakörön belül három nagyobb területi csoport különíthető el ; az egyiknek központja Magyar2:

! Garasanin, XT.

, Schaftlockaxte aus Kupfer in den Sammlungen serbischer Museen. BRGK 34(1951—1953) 70. 1 kép 15. 2

4 Uo. 1 kép 8. 2

5 Uo. 71. 1 kép 9. 2

6 Brunàmid, J., Nahodaji bakrenoga doba iz Hravatske i Slavonije i susjednih zemalja. Vjesnik Zagreb 6(1902) 32—67. 1 kép 3. 2

7 Uo. 1 kép 1—2. 2

8 Nagy <?., Arch. Ért. 33(1913) V. t. 19. 2

9 Uo. V. t. 18. 3

0 Téglás I., Arch. Ért. 34(1914) 56. 1 kép. 3

1 Nagy G., Arch. Ért, 33(1913) V.J. 19, 20. 3

2 Pittioni, R., Urgeschichte des Österreichischen Raumes. (Wien 1954) 354. 251 kép 1. 3

3 Truhelka, G., Prähistorische Funde aus Bosnien. WMBH 11(1909) 43, XIV. t. 3

4 Uo. 54, XV. t. 3

5 Bejegvzés az I877-es leltárnapló 41. leltári számánál. 3

6 Wosinszky M., Tolna vármegye története I. (Bp. 1896) LXVIII. t, 3

7 Wooley, L., i. m. 220 kép. 4*