Folia archeologica 9.
Patay Pál: A neolithikum a bodrogkeresztúri Kutyasoron
20 Pat a y Pál gödrök egyikéből véletlenül keveredett be, valószínűleg a vadászott állatok közé sorolandó. Érdemes ebből a szempontból az állat-idollal is foglalkoznunk (IV. t. 1—3). Bár a lábai medve mancsára emlékeztetnek, mégis az egyenes gerince és felfelé álló farka inkább kutyára enged következtetni. Alakja, különösen az első lábaknak szétterpesztett, rézsútosan előreálló volta is a támadó kutya testhelyzetét látszik utánozni. Figyelemreméltó, hogy szinte teljesen hasonló állat-idol töredéket talált már Tompa is az 1926. évi ásatás során, csak ennek a teste bekarcolt vonalakkal díszített. Ezen a vulva is erősen kihangsúlyozott. 13 E két idol valószínűvé teszi a kutyák nagyobb számban való jelenlétét a telepen. Meg kell azt is említenünk, hogy a kutyasori teleppel egyező leletanyagot szolgáltató paszabi lelőhelyről ugyancsak ismerünk egy állat-idol töredéket. 1 4 * A mellékleteknek a sírokban elfoglalt helyzetével kapcsolatban nem lehet véletlen az, hogy mindkét esetben a csiszolt kőbalta a jobb könyök közelében volt található. Az egykor nyélbe erősített eszközt céltudatosan helyezhették oda, mintegy a halott „kezeügyébe". Hasonló okból kerülhettek a tűzkőszilánkok is a jobb karhoz. Utóbbiak rendeltetését illetően — bár semmi különösebb megmunkáltság sem figyelhető meg rajtuk — talán felemlíthetem annak a lehetőségét, hátha nyílhegyek voltak azok. Az 1. sír csontvázának térde fölött talált gyermekkoponya esetében, minthogy semmi más hozzátartozó csont vázrészt sem találtam, viszont kétségtelenül a sír melléklete volt, feltétlenül arra kell gondolnunk, hogy azt valamilyen rituális céllal helyezték oda. * Az 1951. évi ásatás során feltárt leletanyagot vizsgálva már az első tekintetre is megállapítható, hogy az azonos a Tompa ásatásai révén megismerttel. Ami a neolithikus leleteket illeti, mind az alsó rétegből, mind az E gödörből származók, a tiszai kultúra jellegzetességeit viselik magukon. Ilyen mindenekelőtt is a kerámia kidolgozása, az edények sárgás-vöröses színűre kiégetett volta, a felületnek sok esetben meandrikus vonalakkal való díszítése, amelyek hol átlós, hol függőleges-vízszintes elrendezésűek (I. t. 2—4, 9, 11—15, II. t. 5—7, 9—12, 19). Igen jellegzetes a tiszai kultúrára a perem alatt elhelyezkedő lapos korongszerű bütyök, amelynek közepén át az edény belsejébe egy kis lyuk vezet (II. t. 10). Mindezek a jellegzetességek a tiszai kultúra délibb, a kultúra törzsterületének — Szentes, Hódmezővásárhely vidékének — anyagával annyira inegegyezőek, 1 5 hogy a kérdéses telepen kétségtelenül a tiszai kultúra népe tanyázott. Érdekes a párhuzamos vonalakkal kereteit tűzdelt szalagos mintának az előfordulása (I. t. 10, II. t. 13, 15—17), amelyik különösen jellemző Vincára, 1 6 1 3. Uo. 15 kép 13 ; Tompa F., Die Bandkeramik . . . XXXIX. t. 1. 1 4 Tompa F., Die Bandkeramik . . . XLII. t. 3. 1 5 Uo. XL. t. 5, 10—13, 15, XLIV. t. 1 —13 ; Banner J., Dolg. 6 (1930) I—XL. t. ; Arch. Ért. 70 (1949) I— IX. t. ; Arch. Ért. 78 (1951) XVII. t. 1 6 Vasic, M. M., Preistoriska Vinca. IV. (Bcograd 1932—36) XXIII. t., XXIV. t. a —h.
