Folia archeologica 9.

Mihalik Sándor : Bakonybéli kőedénygyártási próbálkozások

Bakonybéli kőedénygyártás 269 „remélhető é, hogy Gerlicze által küldött agyogokból olly edény készüljön, mi a versenyt haszonnal ki álja ? S ha igen : mi volna Uraságod feltételek mellett válalná el Uraságod a gyár vezetést hozza tevén . . . azt, hogy érdekébresztésből egy harmadát a tiszta nyereségnek két részét Uraságodnak hajlandó volnék engedni, a harmadik rész pedig Gerliczének kívánván fenntartani ama fáradalmaiért, mellyekre egykor a föld keresés körűi teve s végre mennyit s ezen felül mi költségeket számít Uraságod a gyár illő beruházásáia." Martiny válasza nem maradt reánk, illetőleg még mindig ismeretlenül lappang valahol. De a következményekből sejtve, ha volt is ilyen, csak kedvezőtlen lehetett. Bizonyára alkalmatlanoknak vélte a neki küldött anyagmintákat s nagyot nézhetett annak a „békaperspektívának" a láttán, amely a bakonybéli apát leveléből kiviláglott. A hollóházai, telkibányai, bélapátfalvi gyáraknál is monumentálisabbat, nagyobb koncepciójút óhajtott Bakonybélben létesíteni, a Pannon Apátság gyöngyszemét s e helyett a szegénység szűk világát érezte ki a levélből, az áldozatkészség és merész nagyot akarás helyett csak egy vállalkozást, de azt is csak akkor, ha annak haszna kézzelfoghatóan már előre is biztosított. A Martiny féle sikertelen kísérlettel nemcsak az új gyár alapításának ügye akadt el, hanem ezzel együtt bukott most már az egész bakonybéli kőedénygyártás is. Céltalannak látszott a további próbálkozás, mert végérvényesen kitűnt, hogy csak a fennálló szűk keretek között maradhat a gyártás, hiszen az adottságok nem alkalmasak s elégtelenek versenyképes nagy gyárrá fejleszteni az üzemet. Ezek alapján Sárkány Miklós apát feladta a terveit. Xem birkózott tovább az alkotás egyre nagyobb feladataival. Nem szándékszik e téren tovább gyarapítani anyagi és szellemi javait, beszüntette a termelést. Ezzel megszűnt a bakonybéli kőedénygyártás. Annak a levélnek a hátoldalára, amelyet néki Martiny Sámuel Telkibányáról 1855. december 16-án írt, a bakonybéli apát az utókor számára a következőket jegyezte fel: „A fehér és barna edény gyártás tervéről Bakonybélben Kapszli föld és barnaedény földje bőven találtatik. A tüzelőnek levőt csak lenyomott áron találhattunk. Midőn 1845-ben idejöt tem, egy erdei öl 4, az az négy forinton adatott el, és annak a tekintete, hogy fehéredényhez szükséges keverék földre Ranolder veszprémi püspök Város Lödről ingyen igért és adatott bárhányszor, az edény pedig erős, hideg meleget, forró vizet is kiállónak mutatkozott. 1851 tői 1855-ig próbákat tetettem, az . . . tanácsok, biztatólag nyilatkoztak, de a felügyelésben ki sem segített és a szomszéd gyárosok Herenden meg Város Lödön jobb munkásaimat el-el csábították : abbahagyni kénytelenítettem. Talán majd egy szerencsésebb helyzetű felveszi az elejtett fonalat és a kevés földet bíró népnek, gvármunka után, mi fő czélom volt, kenyeret fog adni. Egyes vázák Szt. Mártonba is kerültek. Most még itthon is vannak, de Pestre is küldettem, még Győrbe is a múzeumokba, fehér és barna edényeket, meg pipákat is. Feci quod potui, faeciam meliore potentes. Sárkány M." VI Ha már most a bakonybéli kőedénygyártás beszüntetésének százados fordulóján visszatekintünk egykori munkásságukra, jelentőségüket és elért eredményeiket a következőkben mérhetjük fel : a magyar kerámiagyártásban