Folia archeologica 9.

Mihalik Sándor : Bakonybéli kőedénygyártási próbálkozások

270 Mihalik Sándor érdekes, helyi sajátosságokkal bíró, de csak mellékszerepet játszott a mindössze öt évre, az 1851-től 1855 végéig terjedt gyártás. A szomszédságában működő többi kerámiai gyárak bizonyos nyereségei láttán haszonhozásban reménykedő, tőkés vállalkozás volt csupán. Hiányzott belőle a herendi porcelángyárban folytonosan küzdő Fischer fanatikus hite, ereje, lendülete. A gyártás anyagi terhét egyedül viselő Sárkány apáttól sem kapta meg azt a nagyvonalú pártolást, amely a városlődi kerámiakészítést Zichy Domokos veszprémi püspök áldozatvállalásával még a porcelán gyártására is felemelte. Nem volt meg az a kereskedelmi szervezete sem, amellyel Mayer a pápai kőedénvgyárat sok évtizedes szorgos működésével fokozni és tökéletesíteni tudta. A szórványos és hézagos feljegyzések fehéredény (kőedény-keménycserép) asztalkészletek, ásványvizes kőkorsók, barna fazekas munkák és vörhenyes áruk, színes korsók, kerti és konyhaedények, tányérok, lapos tálak s kisebb, nagyobb kannák, valamint pipák készítéséről emlékeznek meg. Noha a próbálkozások kevés tárgyi emléke maradt ránk, illetve bukkant idáig elő, mégis megállapítható, hogy a tárgyi és írásos emlékeken túlmenően szélesebb körű volt az ottani gyártás. A fennmaradt emlékek sorából legművészibb az a két díszváza pár, amely jelenleg a pannonhalmi főapát fogadószobáját díszíti. Az egyik díszvázapár 30 cm magas, négyzetes talpuk 14x14 cm. Az első vázán levő két kép egyike „Jezus"-t mint Jó Pásztort, a másik a rend alapítóját, „Szt. Benedek"-et ábrázolja. A másik vázán „St Stephan"-t látjuk, amint Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának. Hátoldalán „St Emerich" látható. E vázapár nyaka és talapzata zöld ; a képes ábrázolások többszínű festéssel készültek. A másik vázapár 1 cm-rel nagyobb, mint az előző díszedények. Alapszínük a vörhenyes alabástrom márványra emlékeztető. Az egyik váza alakos ábrázolás nélküli, ehelyett búzavirág, rózsa, tulipán és egyéb színes virágokkal ékített. A párrá kiegészítő — tehát negyedik — vázán a három gyermek előtt megjelenő Immaculatát, Raphaelnek Sixtus pápa részére festett s jelenleg a drezdai képtárban őrzött Madonnáját látjuk (XLVIII. t.). E reprezentatív célra szolgáló vázákon kívül rózsás és virágos díszű tölcséres díszedényeket is készítettek. Egy ilyenre Csányi Károly bukkant rá kutatásai közben. A nap domború képével díszített tányérjaik egyike az Iparművészeti Múzeum birtokába került. Minthogy ezzel rokon darab a szilvási gyár termékei sorában is ismeretes, arra lehet következtetni, hogy nemcsak a herendi, városlődi és a kőszegi gyárakból kerültek egyes keramikusok (Hollóházán kívül) Bakonybélbe, hanem még a szilvásváradi Keglevich-féle kőedénygyárral is volt összeköttetésük. De nemcsak ez mutat a forma változatosságok és a gazdag választékosság elérése felé, hanem az is, hogy a bakonybéli iratok között megőrződtek a Carlsbad melletti Giesshübl-i, Wilhelm Ritter von Neuberg porcelángyárának litografált minta és modell-lapjai is. Ez felfedi : mily merész dolgok álmait szövögették egykoron a bakonybéli kőedénygyártási próbálkozások során. Noha a közeli Herend, Városlőd és Pápa erős versenyt támasztott, mégis sokminden kedvezőnek és alkalmasnak tűnt s a reménység tüzét talán nem is ok nélkül szította, hogy a bakonybéli kőedény gyártása nem is haszon-