Folia archeologica 9.

V. Ember Mária: Az egri Rozália-kápolna textiljei

Az egri Rozália-kápolna textiljei A XVIII. sz. végéig mind a magyaroknak, mind a németeknek és tótoknak külön-külön temetőjük volt Egerben. A város egyik legszebb fekvésű helyén, a vár szomszédságában lévő dombon terült el a város német ajkú lakosságának temetője, a Rókus temető. Az Álmagyar utcából nyílik a XIX. sz. végén felhagyott temető bejárata, ahová a XVIII. sz. közepéig, mintegy 1760-ig csak a város németajkú polgárai temetkeztek. Ez időtől kezdve már magyar feliratú és magyar nevű sírokkal is találkozunk. 1709-ben a nagy pestisjárvány idején Eger németajkú lakossága fogadalmat tett, hogy a járvány elmúltával kápolnát emel Szt. Rozáliának és Szt. Rókusnak, a betegek védőszentjeinek tiszteletére. Az építkezés helyéül a Rókus temető dombjának legmagasabb pontját választották. 1714-ben készült el az egészen egyszerű bárok stílusban tartott épület sima falfelületeivel, amely Eger legrégibb bárok egyházi épülete. Hajójának alaprajza négyszögalakú, a szentélyé háromkarélyos. Figyelemre méltó kovácsolt vaskapuja, valamint két padsora, amelyek még a XVII. századi felvidéki renaissance faragott padokra emlékeztetnek.

1 A kápolna hajója alatt kripta húzódik, amelynek lejárata valamikor a hajó közepéről nyílott. 1756-ben a kripta megtelt. Ekkor a kápolna körül patkó alakban újabb kriptát építettek és a régi bejáratot elfalazva, az új kriptának a kápolna jobboldalán faragott kőballusztráddal díszített bejáratot építettek. Ez szolgál ma is a kripta lejáratául. 1870 körül egy kolerajárvány idején a városi egészségügyi hatóságok a kriptát a közegészségügy szempontjából veszélyesnek találták és kiürítését, a koporsóknak közös sírba való eltemetését rendelték el.

2 Valamely oknál fogva nem vittek ki minden koporsót a kriptából. Valószínűleg a közös sír bizonyult kicsinek és ezért az új kriptában maradt 76 koporsót a kápolna alatti régi kriptában helyezték el, egészen rendszertelenül egymás tetejére rakva padlótól a mennyezetig s a régi és új kripta közötti átjáró nyílást befalazták. Az ott maradt 76 koporsó mind az 1780 és 1807 közötti évekből való. Sem az ezt megelőző, sem az ezt követő évekből koporsó nem volt a kriptában. Ezek a koporsók a legújabb időkig befalazva háborítatlanul pihentek. A háború pusztításai a kápolnát sem kímélték meg. Külseje alaposan megsérült. Belsejét és a patkóalakú kriptát — annak barokk vasrács ajtaját fel1 Szmrecsányi M., Eger művészetéről. (Bp. 1937) 32. 2 Uo.