Folia archeologica 9.

V. Ember Mária: Az egri Rozália-kápolna textiljei

220 V. Ember Mária törve — valószínűleg a környékbeli gyermekek használták játszóhelyül. Feltehető, hogy ők találtak rá játék közben a régi kripta elfalazott bejáratára s azt kibontva sok koporsót megbolygattak, feldúltak, néhányat még a patkóalakú új kriptába is kihurcoltak. A kripta megbolygatása hamarosan a hatóságok tudomására jutott. Az egri múzeum vezetősége, a rácsajtót ideiglenesen lezáratta s a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjától szakértőbizottság kiküldetését kérte a kripta megvizsgálására és az esetleg még ott található kultúrtörténeti emlékek biztonságba helyezésére. A Múzeumok Országos Központja 1952 májusában dr. Domanovszky György vezetésével történészekből és restaurátorokból álló bizottságot küldött ki, akik az ott található koporsókat tüzetesen átvizsgálták, kiemelve belőlük a múzeumi szempontból megőrzésre alkalmas textilanyagot. A koporsók feliratait pontosan lemásolva az egész kripta anyagát ismét befalazták. A kiemelt leletek számbavétele és konzerválása után tűnt ki azok nagy jelentősége. Múzeumaink XVIII. századi viseleti anyaga rendkívül szegény, kevés kivétellel a feudális főúri világ emlékanyaga. Polgári ruhák elenyészően kis számban akadnak csak. Halotti ruha múzeumi anyagunkban eddig egyáltalán nem volt ismeretes. Viselettörténeti ismereteink nagy mértékben bővültek ezzel a lelettel, amelyhez hasonlót hazánkban eddig még nem tártak fel. A kripta feltárásakor pontos jegyzőkönyv készült, amely feltünteti a feltárás sorrendjében a koporsók feliratait, azok állapotát s a bennük talált leletanyagot. A leletanyag konzerválásakor az egyes tárgyak számozásánál is ezt a jegyzőkönyvet vettük tekintetbe, ennek számozását követtük s ezt követi az alábbi felsorolás is, kiegészítve a leletanyag részletes leírásával. Azoknak a koporsóknak leírásával, amelyekben textiliát nem találtunk, nem foglalkozunk. 1. Koporsó. Koczka István özvegye, Tóth Erzsébet. Meglialt 1791-ben. Vállkendő selyemből. Egykor világos színe dohánybarnára sötétedett. Vékonyszálú, vászonkötésű selyemszövetből készült, háromszög alakú. Széle egészen keskenyen, kétszeresen behajtott és egyenletes apró öltésekkel szegett, két rövid oldalának szélén 3 cm széles selyemrojttal. Méret : hossza 152 cm, két rövidebb oldala 97—97 cm. A kendő a halott vállait borította. Derékszögű része a hátára került, két hegyesebb vége a mellén keresztbe volt téve. Mellére selyemre nyomott rézmetszetű szentképet helyeztek, melynek széle vastag selyemfonállal volt körülhurkolva. Cipője franciás formájú, hegyes orrú, fasarkúselyemcipő. Igen rossz állapotban maradt meg. (XXXVIII. tábla, 1. kép) 2. Koporsó (bolygatott). Farkas Antal Imre 10 éves. Eredetileg kékszínű selyempárna. Kezei csuklóban selyemszalaggal voltak összekötve. A ruha teljesen elenyészett. A selyempárna 32 X 32 cm méretű, vékony vászonkötésű selyemszövetből készült. Kék színe most erősen barnára változott. 5. Koporsó. Bato Ferenc felesége Koczka Julianna. Meghalt 1791-ben, az egri anyakönyv szerint 20 éves korában. 1. Ruha dohánybarnára színeződött, egykor világos színű selyemből. Anyaga saját színében csíkozott, 1,5 cm-es közökben váltakozva egy atlasz és egy vászonkötésű csíkkal. A ruhaderék eleje boleró szabású, az oldalvarrásig szabadon álló, széle selyemből hajtogatott éksorral szegett. Gombolása nincs, csak tűvel volt összefogva. A tű rozsdás maradványa nyomot hagyott a selymen. A nyakkivágás kerek, elég mély. A boleró alatt, szintén az oldalvarráshoz rögzítve vászonból készült mellény van, elől négy fűzőlvukba fűzhető zsinórral összetartva. Iláta keskeny, négy részből szabott,