Folia archeologica 9.

Éri István: Gyűrűalakú napórák

Gy íírííalakű 11 apórá к Az időmérés történetének a kerekes, illetve rugós óraszerkezetek széleskörű elterjedését megelőző korszakában a legjelentősebb szerepet a napórák játszották. Igen változatos megjelenési formáikat két főcsoportra oszthatjuk : az állandó helyhez rögzített és a hordozható napórák csoportjára. Az előbbiek főbb formái az ókorban kialakultak s lényegében változatlanok maradtak a közép- és újkorban egyaránt. Más a helyzet a hordozható napóráknál. Bár ezek egyes típusait már az ókorban is használták,

1 legváltozatosabb formákban a XV—XVIII. században készítették őket, amikor a fejlődő csillagászati tudományban, de a mindennapi életben is egyre több és pontosabb időmérő eszközre volt szükség. A jelentkező igények kielégítésén a XV. századtól kezdve a lassan külön iparággá fejlődő napórakészítés mesterei fáradoztak, akik a kiváló asztronomusok által készített egyes típusokat sorozatban gyártották. A napórakészítés hazája, éppúgy mint a kerekes- és rugós óráké, Nürnberg és Augsburg volt.

2 Az itteni iparosok nagy mennyiségben készítették az ún. „zsebnapórákat" is, amelyek nem mondhatók ugyan tökéletes pontosságúaknak, azonban olcsók voltak s az utazó polgárok, kereskedők, katonák igényeinek megfeleltek.

3 Az alábbiakban a közhasználatra, tömegáruként előállított zsebnapórák legegyszerűbb, európaszerte elterjedt fajtájával, a gyűrűalakú napórák néhány darabjával foglalkozom, közülük kettőt a MNM Történeti Múzeum óragyűjteményében őriznek, egy pedig 1956-ban, a nagyvázsonyi vár ásatása során került elő. Ezt a típust a modern szakirodalom általában Sonnenring néven ismeri

4 s megkülönbözteti a fejlettebb, Universalring néven szereplő formától, amely bonyolultabb szerkezetű s egyben jóval pontosabban működik s már inkább csillagászati segédeszközként volt használatos. A korabeli •— elég gazdag — szakirodalomban

5 azonban, „annuli astronomici" néven 1 L. Feldhaus, F. M., Die Technik der Vorzeit der geschichtlichen Zeit und der Naturvölker. (Leipzig, Berlin 1914) 122(1—1227.; Drecker, ./., Zeitmessung und Sterndeutung. (Berlin 1925) 83. 2 A nürnbergi napórakészítő céhet 1510-ben alapította húsz mester, szervezetük még a XVIII. századbari "is fennállt. ; A napórák múltja. TtK 41 (1909) 121. 3 Rohde, A., Die Geschichte der wissenschaftlichen Instrumente, л от Beginn der Itenaissance bis zum Ausgang des 18. Jahrhunderts. (Leipzig 1923) 36—37. 4 Említik még „Hirtenring", „Bauernring" néven is, ami arra utal, hogy a XVIII—XIX. század folyamán a napgyímí a legszélesebb társadalmi rétegekig eljutott, sőt éppen köztük maradt fenn használata a legtovább. 5 A napóra-szerkesztésről kiadott korabeli szakkönyvek száma 1600-ig elérte a 00-at, a XVIII. század végéig pedig az 500-at : Tt K 41 (1909) 120. 14 Folia Archaeologica IX.