Folia archeologica 9.
László Gyula: Jegyzetek a nagyszentmiklósi kincsről
144 László Gyula utólagosan vésel tnek látszik, feltehető, hogy már hazánkban vésték a korsó lábára. e/ a A második közös tulaj donság, hogy a 8,15—16. számú darabok kivételével egyetlen máson sincsen ember vagy állatábrázolás, viszont a másik csoport darabjait szinte ellepik az emberi és állati alakok gazdag változatai. Meg kell jegyezni, hogy a rovásírásos csoport három darabján látható állatábrázolások gyengébb formálásuk, szegényebb voltuk miatt is az írásnélküliek utánzatának látszanak. Az írásnélküliek díszítményeinek domború és pálcikás szerkezetű megoldása az előbb tárgyalt csoportban ismeretlen. Ügy vélem, hogy a fentiek, még az ötvöseszközök részletes közlése előtt is, eléggé indokolják a kincs két csoportra választását. Ez a kettéválasztás az előző kutatásban is felfelbukkan, rendszerint a mintakincs alapján. A kettéválasztás fenti csoportjai mellett szól még az a megfigyelés is, amely eddig — tudtommal — nem szerepelt érvként. Nevezetesen az, hogy a két csoport használat szempontjából is zárt egységet alkot. A rovásírásos csoportban négy korsóhoz (3, 4, 5, 6) négy ivóedény tartozik (20, 21 ,11 és a hozzátartozó 12), valamint egy csemegéstálka(8)snyilván csak a kincsben mellé került ivókürt (17). Kiegészíti e készletet két, egybetartozó, övön hordott omphalos csésze (9, 10) és két nyeles csemegés tálka (15, 16). A másik csoportban három korsóhoz (1, 2, 7), három állatfejes ivócsanak tartozik (13—14, 18), itt is megvan a két omphalos csésze (20—21) és egy csemegés szilke (19). Már az övön hordozható páros omphalos csészék kétszeres jelenléte is két készletre utal. Tehát mindkét csoport egy-egy kisebb asztali készletnek felel meg. Emlékeztetnem kell arra, hogy nemrégen az Altaiban egy zárt aranykincset találtak sírleletben s annak nagy tálján ugyancsak négy aranykorsó állott. 7 A hármas vagy négyes korsószámot tehát a tál nagysága, illetőleg közvetve az asztal nagysága szabja meg. Egy-egy ilyen készlet nagyjából olyan kerek asztalra kerülhetett, amilyent a jóval korábbi pazyryki kurgánokból ismerünk. 8 * Figyeljük most közelebbről a rovásírás nélküli csoportot, amelyet eddig csupán felületesen idéztünk. Első pillantásra feltűnik erős keleti (iráni-bizánci) színezete. E csoportban van a 2. sz. korsó, amelynek az iráni tavaszi—őszi ünnepekkel s az akkor szokásos ajándékozásokkal való összefüggéseit Camilla Trever dolgozatából 9 sejthetjük. Ebben a csoportban van ugyanilyen ábráországi bulgárnak vélt emlékekkel ugyancsak megtalálja az összefüggést (55—.), igyekszik Horváth Tibor érvelését cáfolni. Csak annyiban tudok Mavrodinovvaí egyezni, hogy az avar edényeken valóban csak belelátással fedezhetők fel a nagyszentmiklósiakkal való egyezések. Annál közelebb állanak formailag ezekhez Árpádkori palackjaink [pl. Parádi N., FA 7 (1955/XXXV. t. 1—2]. ; Csak idézésből ismerem Alföldi András újabban megjelent tanulmányát (Études sur le trésor de Nagyszentmiklós. Cahiers archaeologiques. 1951. 123—149). — A magam álláspontját e kérdésekben e dolgozat folyamán vázolom. e/a Pl. Орбели, И. А.— Тревер, К- В., Сасанидский .металл. (Москва 1935) című művének а 7. korsóval párhuzamba állítható formáin, mindössze egynél találunk a lábon díszítést (49. sz.). ' Евтюхова, JI.—Кисселев, С., Чаа-тас у села копены. Труды Гим. (Москва 1940) 21—54, XI. t. 8 Руденко, С. И., Второй пазырыксий курган. (Ленинград 1948) VIII. t. 9 Nouveaux plats Sasanides de l'Ermitage. (.Moscou —Leningrad 1937) 36—.
