Folia archeologica 9.

László Gyula: Jegyzetek a nagyszentmiklósi kincsről

Jegyzetek a nagyszentmiklósi kincsről 145 zolással a 7. sz. korsó is. A kettő közt készítésmódbeli, de minket most még közelebbről érdeklő jelképi eltérések vannak. Bár a 7. korsó határozottan gyengébb ötvösmunka, mégis az adja tisztábban az iráni ábrázolást, mert a sas karmában lévő istennő italt és virágot nyújt égberagadója felé, míg a 2-os korsón mindkét kezében virágot tart. így a 7-es korsót kisebb mesterségbeli késziiltségű, de az iráni vallási jelképekben otthonos mester művének, a 2. sz. korsót pedig egy hasonló jellegű darab nem Iránban készült kiváló utánzatának tartom. Hogy hol készülhetett e kiváló mester munkája, csak sejthető. C. Trover nemrégiben közöli egy kisebb dolgozatot,

1

0 amelyben az úgynevezett szaszanida ezüstök újabb osztályozását javasolja. Világosan látja, hogy nem minden szaszanida jellegű ezüst egyúttal iráni gyártmány is. Hasonló gondolatot vetettem fel korábban magam is az egyik tállal kapcsolatban.

1

1 Sajnos Trever egyelőre csak vázlatot ad, de ennek nyomán, valamint a nagy gyűjteményes kiadványok átnézése során egyre inkább az a véleményem erősödik meg, hogy a 2. sz. korsó készülési helye a Kaukázusban keresendő.

1

2 A két fenti korsó mellett e második csoportban találhatók a szép állatfejes ivócsanakok (13—14, 18), a hallatlanul gazdag csemegés szilke (19) és a gazdag állatküzdelmi jelenetekkel és berakott díszű kereszttel ékesített omphalos csészepár (20, 21). (XXIV. t. c. 2.) Az egész csoport együttese Irán és Bizánc határterületére mutat s ezt aláhúzza az is, amit Mavrodinov a kaukázusi zománcról mond.

1

3 A két állatfejes ivócsanak (talán mind a három ?), a keresztes omphalos csésze és a csemegés szilke zománca ugyanis nem egyezik a klasszikus bizánci zománccal. Anélkül, hogy a bizánci, iráni és kaukázusi elemek pontosabb szétválasztását megkísérelném, a kutatás jelen állása s e dolgozatban felvetett kérdései szempontjából elegendőnek tartom annak ismételt lerögzítését, hogy : a nagyszentmiklósi kincs készítésmódját, mintázatát, használatát és rovásírásos feliratait tekintve két részre bomlik, nevezetesen egy hazai (avar—bolgár— magyar) vonzásura és egy keleti (bizánci—kaukázusi—iráni) származásúra. Ezt a különbséget még az azonos rendeltetésű-formájú tárgyak is rendkívül erősen aláhúzzák. Nézzük meg e szempontból pl. a két omphalos csészepárt (9—10, 21—22) akár részleteikben is, mint pl. a keresztek (30. ábra 1—3). îJÎ Megállapítva a kincs két főcsoportját lássuk röviden a kettő egymáshoz való viszonyát. Nem kétséges, hogy a kincs rovásírásos darabjait készítő mesterek a keleti csoport darabjait igyekeztek utánozni pl. a korsók formájában (3, 4, 5, 6) és a griffes állatalakos díszekben (8, 15, 16). Ezáltal a kincs tagadhatatlanul valamilyen egységes színezetet kapott. Ez késztette a kutatók javarészét arra, hogy a kincs mintáit egyenesvonalú fejlődéssorba sorakoztas1

0 CA 16 (1952) 283—286. 1

1 László Oy., Kolozsvári Márton és György Szent -György szobrának lószerszámja. (Kolozsvár, 1942) 84—8(i. a vjatkai tállal kapcsolatban. 1

2 Mavrodinov hosszasan bizonyítja, hogy a 2. sz. korsó nem készülhetett Iránban (i. h. 123—.). 1

3 Uo., 177—, 10 Folia Archaeologica IX.