Folia archeologica 9.

László Gyula: Jegyzetek a nagyszentmiklósi kincsről

Jegyzetek a nagyszentmiklósi kincsről 143 gyakkal s nem valamilyen későbbi tulajdonos jegyeit viselik magukon. Ezt megerősíti az is, hogy közülük négyen (9, 10, 22, 23) a felírás azonos s ugyanezt a felírást poncolták a kétségtelenül korábbi hagyatékból a kincs gazdáiához került ivókürtbe is (17). Finomabb megfigyelésekkel az is megállapítható, hogy a poncolt feliratok nem egy kéz munkái, mint ahogyan a darabok sem egy kézből valók. De ez az egykorúság kérdését nem érinti, legfeljebb az iskolázottabb s a kezdőbb mester különbsége derül ki belőle. Szemben a poncolt feliratok egykorúságával a karcolt feliratok másodlagosak. Bár nem szeretném az összes karcolt feliratokat egy kalap alá venni, hiszen nyilvánvaló, hogy a karcolások nem egy kéztől származnak s nem azonos betűcsoportokból állanak, két megfigyelésemről be szeretnék számolni. 1. A8.sz. csemegéstálka egykorú poncolt rovásfeliratának első szava megtalálható a 3—4. sz. korsókon. Itt tehát nyilvánvalónak látszik, hogy a két korsó készen került a 8. sz. darab gazdájához, nem kétséges, liogy nem az ő ötvöse készítette. 2. A 23. sz. kelyhen a bekarcolt felírás másodlagosnak látszik, lehetséges tehát egy még újabb gazda feltételezése, a kincs eddigi darabjainak továbbajándékozása. A fentiek alapján azt a feltevést kockáztathatjuk meg, hogy a 8. sz. csemegéstálat és a hozzátartozó darabokat (9, 10, 22, 23) készíttető fejedelem ( ?) kincstárába máshonnan, de — a rovott betűk jellegének egyezése miatt, ennek az írásnak területéről — kerültek a csak karcolt felírású edények, illetőleg a 3—4. sz. korsókra saját nevét ( ?) karcolta rá. Lehetséges az is, hogy az egész összegyűjtött kincs később gazdát cserélt. A karcolt feliratoknál is több kéz munkáját figyelhetjük meg.

5 A következőkben vegyük számításba azt a tényt, hogy akár így, akár amúgy, de a poncolt és karcolt feliratú darabok végül is egy kézbe kerültek — hiszen együtt találták meg valamennyit. Nézzük meg tehát, hogy készítésmódjukban, mintáikban s nem utolsósorban használatuk szempont jából van-e, s ha van milyenféle egység található. E csoport készítésbeli kapcsolatait az ötvösszerszámokról készített jegyzeteim ellenőrzése után fogom bizonyítani. Egyelőre talán elég az, ha a közös jegyeket a minták szempontjából vázolom, hiszen ezt a kincs fényképein is könnyen ellenőrizni lehet. A rovásírásos csoport egységét az adja, a rovásírásnélküliekkel szemben, hogy csak itt figyelhetjük meg azokat a jellegzetességeket (felületbe vésett indadísz, poncolt háttér stb.), amelyek az avar és a honfoglaláskori ötvösséggel rokonok. A rovásírás nélküli csoportban mindössze a 7. sz. korsó lábán találunk ilyen mintát. Tekintve azonban, hogy a hasonló lábú eredeti iráni készítmények lába általában díszítetlen® s az említett díszítés 5 Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a balra fordított F jegynek sajátos változatai figyelhetők meg a rovások közt : szárainak száma 2—5-ig változik. 6 E tulajdonságokat — nem ugyan az általam meghatározott csoportosításban — többen észrevették és kidolgozták. Először Nagy G., kötötte a kincseket a késői avarokhoz [Etn. 18 ( 1907) 337], ugyanebben az évben Hampel már részletesebben szól az avar és magyar régészeti összefüggésekről a kinccsel kapcsolatosan. Hampel J., Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről (Bp. 1907) 85—. Újabban Horváth T., széleskörű bizonyítóanyagot sorakoztat fel az avar származtatás mellett. (Az üllői és kiskőrösi avar temetők, AH 19 (Bp. 1937) 104—.), Fettich Nándor még szélesebb alapokon jut ugyanerre az eredményre (A honfoglaló magyarság fémművességének kialakulása. AH 20 (Bp. 1937) 114—.), Mavrodinov, N., (i. m. 213—) miután a magyar-