Folia archeologica 9.

Csalog József: Kobakedények hatása a népvándorláskori agyag- és fémművességre

136 Csalog József alakú mezőket körülzáró fonatdísz érdekel. Érdekes részlet még a többi nagyszentmiklósi korsó kerek átmetszetű füle és a fémedények talpa is. A korsó alakja lopótökre, illetve kabaktökre vezethető vissza. Még világosabbá teszi ezt a nyak-gallér, mely eredetileg fonott gyűrű volt, mellyel a tökedényt felkötözhetővé tették. — Hasonló gyűrűt még az afrikai természeti népek tökedényein is találunk. — XXII. t. 1. — A hason látható, körök sorát körülzáró inda-dísz pedig annak a vesszőből készült hálózatnak az emléke, mellyel a tökedényt bekötözték. A tökedényeket a könnyebb hordozás kedvéért nem minden esetben kellett feltétlenül bekötözni. Ahol a tök nyakán gyűrűt lehetett fonni, ott a hasi rész teljes bekötözése tulajdonképpen felesleges volt. A bekötözés mégis szokássá válhatott, mert különösen a körtealakú edényeken az egész hasi rész bekötözése elkerülhetetlen volt és a bekötözés egyben szebbé is tette az edényt. A nagyszentmiklósi kincs 19. számú szilkéje körte alakú tökedényre vezethető vissza. Alakja olyan kobaktökből készült edényre hasonlít, melynél a tököt a magasságnak kb. a 2/3-ában vízszintesen levágták. Az aranyedény fonott indadísze viszont egészen világosan megmutatja a tökedény bekötözésének azt a módját, mely a nagyszentmiklósi 2. korsón kívül elcsökevényesedett formában, illetve puszta díszítőelemmé válva a 7. számú lapos korsón is felismerhető. Az indák közé fogott korongok előfordulására még vissza fogok térni. Most azt a kérdést vizsgálom meg, hogyan köthető be a tökedény. Zsinór, vagy bőrszíj alkalmazása esetén a tökedény bekötésének legegyszerűbb módja az, ha egy peremalatti felső és egy fenékkörüli alsó abroncszsinórt zeg-zúg vonalban kötnek össze. Az ilyen bckötözésből lett pl. az új kőkori vonaldíszes keramikán a díszítés. Nem merev kötözőanyaggal másfajtájú bekötözést készíteni nem is lehet. Az előzőleg beáztatott vessző azonban ívben hajlik és ha meg is csavarják úgy, ahogy azt a kosarak fülezésénél szokás, akkor szinte tetszés szerint hajlítható, a kívánt helyeken hurokra köthető és a csavarás folytán jól rá is fekszik a gömbölyded felületre. A lopótöknek, vagy kobak-félének ilyen módon való bekötözését mutatja a 27. ábra. A talpgyűrű olyan alátét emlékét őrzi, mely nélkül gömbölyded fenekű edény nem állhat meg biztosan. Ez eredetileg külön darab lehetett, amolyan „kutyagerinc-féle", mely csak későbben, a fémedényeken és a keramikán olvadt egybe az edénnyeí. 27. ábra