Folia archeologica 9.

Csalog József: Kobakedények hatása a népvándorláskori agyag- és fémművességre

Kobakedények hatása a népvándorlási agyag- és fémművességre Az újkori agyagedények gyakran ismétlődő formáinak eredete után kutatva sok bizonyítékot találtam arra, bogy ezek mögött nálunk is olyan keramika-előtti edényfélék rejlenek, melyeket az agyagművesség megismerésekor mintául használtak. Bebizonyosodott emellett az is, hogy egy-egy zárt tájegység területén, vagy hasonló életkörülmények között élő népnél a keramika stílusát az ottani követelményeknek legjobban megfelelő korábbi edényfélék alakja és díszítése határozta meg. Míg azonban az edények alakját illetően a régente használt nyersanyagnak volt döntő jelentősége, a dísszé vált elemekre annak az eljárásmódnak volt hatása, amellyel az edényt használhatóvá tették. Számos jelenség utal arra is, hogy a keramika nem szorította ki a használat hói a régi edényféléket, s hogy ez utóbbiak néha lényegesen későbben újra és újra hatással voltak nemcsak az agyagedények, hanem a fémedények készítőire is. — Ezt a tényt a jelen esetben is találó példák fogják bizonyítani. Nem lehet kétséges, hogy a régi nyersanyagnak fennmaradása, illetve az ebből készült edényfélék előnyben részesítése a társadalmi rendben, az életmódban gyökerezik. Nem helyhez kötött pásztornépeknél a törékeny keramika helyett általánosságban az olcsó, vagy házilag elkészíthető tök-, bőr- és faedények használata indokolt, de éppen ilyen természetes az is, hogy a vagyonos vezetőréteg a kialakult ízléshez alkalmazkodva ezeknek szintén nem törékeny, de flrága és mutatós fémutánzatait használja. Kisebb méretekben és különösen akkor, ha az illető pásztornép új környezetbe kerül, vagy hosszabb idő után kultúrája részben megváltozik, szóhoz juthat a keramika is, de természetes, ha ez is az általános formaízléshez alkalmazkodik. A népvándorláskori kerámikának így értelmezhető mellékes szerepét világosan megmutatja az, hogy nálunk ,,az edényekben gazdag temetők mellett vannak olyan avar temetők is, ahol a leletek között egyáltalán nem fordul elő kerámiái anyag",

1 a legjellegzetesebb nomád keramikának és a fémedényeknek a tökformákkal való összefüggését pedig az alábbi formaelemzés mutatja meg. A vizsgálódást a nagyszentmiklósi kincs 2. számú arany korsójával kezdem és figyelmen kívül hagyom azokat a részleteket, melyek a fémtechnika folytán jöttek létre, vagy idegen díszítőstílusok hatását mutatják. Engem elsősorban a korsó formája, a nyakán lévő gallér és a hasi részen látható kör1 Horváth T., Az üllői és kiskőrösi avar temotő. AIT. 19. (Bp. 1935) 07.