Folia archeologica 9.

L. Kovrig Ilona: Kora-avarkori sírok Törökbálintról

Kora-avarkori sírok Törökbálintról 1950-ben Törökbálinton a Prés- és Kovácsoltárugyár építkezési munkálatai alkalmával két sírt találtak. A vállalat dolgozói a sírok leleteit összegyűjtötték és a Magyar Történeti Múzeum küldöttének átadták. A leletek, sajnos erősen hiányosak, a tárgyaknak kb. egyharmada nem került be a Múzeumba, aminek fő oka valószínűleg abban rejlik, hogy a munka folyamán a találók a kevert földben a leleteket nem vették mind észre, s így azok egy részét a felásott földdel együtt kidobálták a sírgödrökből. A két sír leletanyaga minden hiányosság és a lelőkörülmények homályossága ellenére is igen értékes a Történeti Múzeum számára, mert a koraavarkori emlékanyagunkat szerencsésen kiegészíti. Az 1. sír összegyűjtött leleteit Mozsolics A. hozta be a Múzeumba, a 2. sírt, Mérey Kádár E. Az 1. sír lelőkörülményeiről az építkezési dolgozók szóbeli közléséből sikerült néhány adatot megtudni. „A sír 2 m mély volt. Szélessége 150 cm. A sír löszbe volt beásva, felette erősen kevert volt a föld, s így már a munkások felfigyeltek rá. A sírban egy kinyújtóztatott csontváz feküdt, fejjel Dél felé. A dereka táján rossz ezüst veretek voltak, mellette a bal oldalán lócsontváz, az embercsontváz felé fordulva. Az emberkoponya és a lókoponya közel feküdt egymáshoz. A ló derekánál kengyel, koponyájánál zabla. A csontváz feje tönkre ment. A két csontváz lábánál keresztben, fejjel Nyugatnak, ülő helyzetben embercsontváz (koponya megvan). A bal vállnál edény volt. A derekánál állítólag öv veretek voltak. Az íj helyzetéről nem lehetett felvilágosítást szerezni." A 2. sírról részletes feljegyzéseket a jelentésben nem találtam. Előkerülése után a területén hitelesítő ásatást kezdett Mérey Kádár. Az 1. sír helyét már nem tudta felfedezni, mert azon a földmunka túlhaladt, a 2. sír gödrét azonban megtalálta és tájolási irányát feljegyezte : ÉNy—ük. A területen a további kutatás nem volt lehetséges. 1. sír. A lovas férfi övének ezüstveretei közül csak a nagyszíjvég lemezből készült előlapja (XVII. t. 10) maradt meg. Oldalpántos volt, szíjszorító részénél a zárószalag nyoma látszik. A ruházathoz tartozott a tömör bronzcsat is (XVII. t. 11), melynek a rozsdanyomokból ítélve, vas tövise volt. A keresztvas nélküli kétélű egyenes vaskard (XVIII. t. 1) pengéjének csak egyharmad része van meg. Ovális keresztmetszetű markolatát ezüstlemez borítja, a penge torkolatát pedig az ovális markolatvédőn bordás szalaggal szegett ezüst sapka fedi. A markolatborítás felső végénél látszik a markolattövis törött vége, ami jelen esetben azt jelenti, hogy a markolat eredetileg