Folia archeologica 9.
Sprincz Emma: Római borostyánkő gyűrűk a Nemzeti Múzeumban
114 Sprincz Emma tett gyűrűk közt. A sima, díszítetlen gyűrűket, valamint azokat is, ahol csak az előlapon лап alakos dísz, viselhették ujjon is, nyilvánvalóan csak díszes alkalmi öltözethez. Vannak olyan gyűrűk is, ahol a gyűrűtestet körben leveles inda vagy geniusok díszítik, a mi anyagunkban is van egy ilyen, a 39. számú. Ezeknél már gondolhatunk arra, hogy az ilyen gyűrűket esetleg láncra fűzték fel és nyakban hordták, mint apotropaikus tárgyat. Pliniusnál olvashatjuk azt a megjegyzést, hogy nők betegség elleni védekezés miatt borostyánkőből készült nyakláncot viseltek. 6 8 Lehet, hogy a gyűrűk némelyike ilyen célt szolgált. Felvetődik az a kérdés, hogy hol volt a borostyánkő faragványok gyártásának helye. Aquileiában az ásatások alkalmával sok faragvány került elő, amelyek közt gyűrűk, nyakláncok, szobrocskák és gyűrűk voltak. Az itt előkerült nagyszámú tárgy alapján feltételezhető, hogy itt jelentős, borostyánt feldolgozó ipari tevékenység volt. 6 9 Az aquileiai ipar termékei a birodalom közeli és távolabbi részeibe egyaránt eljutottak. 7 0 Az itt készült farag ványokat megtaláljuk a Rajna mellett, 7 1 Belgiumban, 7 2 Dalmáciában 7 3 és nálunk Pannoniában. Néhányan felvetették azt a kérdést, hogy mivel Szombathely és Sopron környékén sok faragvány került elő, talán ezen a helyen is volt egy faragó műhely, s az itt talált tárgyak ebben a műhelyben készültek volna. 7 4 A helybeli gyártást csak két dolog tudná bizonyítani. Az egyik az, hogy mindkét város a Pannonián áthaladó ún. borostyánkő út mentén feküdt, az Aquileiába irányuló borostyánkő szállítmányok a két városon haladtak át. A másik bizonyíték a két városban előkerült borostyántárgyak nagyobb száma lenne. Ez a két tény azonban kevés ahhoz, hogy ezzel a helyi gyártást tudjuk igazolni. A helyi műhelyek ellen több adat szól. Ha megvizsgáljuk a pannóniai és az aquileiai gyűrűk formáját, díszítési módját és kidolgozását, azt látjuk, hogy ezek mind forma, mind díszítés, mind kidolgozás tekintetében a legszorosabb egyezést mutatják. Gyűrűink kidolgozásánál azt figyelhetjük meg, hogy készítőik az alakos faragványoknál a formák leegyszerűsítésére törekedtek. E mellett bizonyosfokú részletezést is látunk, például az állatalakoknál a szemet kifúrják, az állat szőrét vésett vonalakkal jelölik. A női mellképes gyűrűknél is azt látjuk, hogy a hajviseletet leegyszerűsítik a jellemző formák megtartásával, de ezeknél szintén megtaláljuk a részletesebb kidolgozásra való törekvést. Ugyanez a kidolgozás — az alakok leegyszerűsítése és a kisebb részletek kidolgozása — az aquileiai gyűrűkre is 6 8 Plinius, N. H. XXXVII. & 44. „Tránspadanorum agrestibus feminis monilium vice... maxime decoris gratia, sed et meclicinae, creditur quippe tonsillis resistere et faucium vitis." ; Syriában gyakorlati szerepe van a borostyánkőnek, Plinius, N. H. XXXVII, 11., „in Syria qouque feminas verticillos inde facere : et vocare harpaga quia folia et paleas vestiumque fimbriae rapiat". 6 9 Rostovtzefj , M., Gesellschaft und Wirtschaft in römischen Kaiserlich. I —II. (Leipzig 1929) I. 58. ; Brusin, G., Aquileia. Guida. . ., 163. 7 0 Rostovtzeff, M., i. m. I. 263, 33. j. ; Róma, Pompeji, Afrika és Belgium leletei tanúskodnak az aquileiai ipar termékeinek elterjedéséről. 7 1 Henkel F-, i- m. I. 151—153, LXII. t. 7 2 Cumont, F., Comment la Belgique fut romaniséé. (Bruxelles 1914) 51, 20 kép. 7 3 Abramic, M. — Coinage, A., i. h. 97. 7 4 Hairvpel ./., i. h. 8(5 ; Kovrig I., i. m. 13.
