Folia archeologica 8.
Barkóczi László: Császárkori edényégető telep Bicsérden
78 Barkóczi László vagy jelenség nem tűnt fel eddig az említett helyeken, melyek a foglalás előtti időkre, vagy akár csak koracsászárkori előzményekre mutatott volna. Önkéntelenül felvetődik tehát a kérdés, miért nincs a fent említett őslakos településeknek és tumulus temetkezéseknek az i. u. I. sz. vége előtt előzménye. A kérdés teljes tisztázásához szükség lenne bennszülött vicusok ásatására, valamint az összes kelet-pannóniai tumulusok publikációjára. Rendszeres kutatással nem rendelkezünk a kelet-pannóniai őslakos telepeket illetőleg, de a tumulus temetők publikációi is csak most vannak munka alatt. Bicsérden nem találtunk tumulusokat, és Bonis Eva sem talált Balatonaligán, mégis a két fent említett telep és a tumulusok helyzetét már a kronológia miatt is kapcsolatba kell hoznunk egymással. Miután Kelet-Pannóniából, a bennszülött telepekről — a limest kivéve 6 2 — más hiteles anyagunk, mint a tumulus temetők anyaga nincs, kíséreljük meg a rendelkezésünkre álló lehetőségek alapján — éppen a bicsérdi teleppel kapcsolatban — rávilágítani a kelet-pannóniai őslakosság etnikai viszonyaira. Ez a kísérletünk az anyagpublikációk hiányában elsősorban topográfiai módszerekkel történhet meg. Az eddigi megfigyelések szerint a kelet-pannóniai bennszülött temetkezésre két temetkezési rítus jellemző. Egyik a kocsijelenetes sírkövek és a temetkezési díszkocsik használata, 6 3 második a tumulus temetkezés 6 4 szokása. A kocsijelenetes sírkövek és temetkezési díszkocsik elterjedése zömével a Velencei-tótól északra, a Duna-könyökben található meg. 6 5 Előfordulásuk a Velencei-tótól délre is megfigyelhető, de már nem olyan mennyiségben, és nem képeznek olyan zárt egységet, mint a tótól északra. Kétségtelen az, hogy a kocsijelenetes sírkövek és a temetkezési díszkocsik egy rítusra mutatnak, szokása egy néphez, az eraviszkuszokhoz tartozott. 6 6 Emellett él az I. sz. végétől, illetve a II. sz. elejétől a halomsíros temetkezés szokása, mely bizonyos topográfiai eltérést mutat a kocsitemetkezés elterjedésétől. 6 7 A tumulus temetkezés legészakibb előfordulása Pátka, a Velencei-tó magasságában. Elterjedési területe a Székesfehérvár, Pusztaszabolcs, Pécs, Kaposvár által bezárt négyszög. 6 8 A kocsijelenetes sírkövek és a temetkezési díszkocsik tehát a Velencei-tótól északra, ahol előfordulásuk sűrűbb, nem keverednek a halomsíros temetőkkel. Ettől délre, ahol elterjedésük már ritkább és széjjelhúzott, a halomsírokkal együtt fordulnak elő. A halomsíros temetkezés szokás hiányát Pátkától északra nem lehet az intenzív földműveléssel magyarázni, mert ahogy Százhalombattán és Pomázon megmaradtak a hallstatt-kori tumulusok, úgy megmaradhatott volna néhány római kori tumulus is. A tumulus temetők Nyugat-Pannóniában igen gyakoriak, ellentétben Kelet-Pannóniával, ahol jóval szórványosabban találhatók meg. A két csoport között nincs semmi olyan összefüggés, ami szerves kapcsolatra mutatna. Kb. 6 2 A limesen a táborok cannabaeiban felzárkózott őslakosság hagyatékát elég jól ismerjük. Ez a leletanyag azonban az általános keveredés miatt nem Határozható meg egyértelműen, és teljességgel nem kapcsolható össze a belső-pannóniai anvaggal. 6 3 Sági K., Arch. Ért. 78 (1951) 73-77 ; Sági K., Árch. Ért. 1944-45, 213-227. 6 4 Sági K., Arch. Ért. 1943, 113-119. 6 5 Sági K., Arch. Ért. 78 (1951) 75-76, 1-2. kép ; Sági K., SSz 9 (1955) 4. kép. 6 6 Sági K„ Arch. Ért. 1944-45. 226. 6 7 Vő. ehhez Sági K., SSz 9 (1955) 4. képét, ahol a térképre vitt kocsijelenetes sírkövek és temetkezési díszkocsik, valamint a tumulus temetők elterjedése elválnak egymástól. 6 8 Yö. ehhez uo. és Sági K., Arch. Ért. 1943, 115 — 116.
