Folia archeologica 8.

Roska Márton: A fajszi típusú rézbalták

A faj szi típusú rézbalták • Pulszky Ferenc a rézkorról írt összefoglaló munkájában egy 11 cm és 14 cm hosszú rézbaltát közöl (15. ábra, 1—2).

1 Az utóbbiról megjegyzi, hogy a Ráth-féle gyűjteménnyel került a Magyar Nemzeti Múzeumba. Később az utóbbit csak 12 cm-nek mondja. Megismétli ezt a képet másik összefoglaló munkájában is.

2 Hampel József egyiket sem közli a rézkorról írt újabb tanulmányában. Nagy Géza néhány évvel később a Pest megyei Fajszról a már ismert három rézbaltát is bemutatja és azt mondja, hogy testvérpéldányok ismeretesek a Heves megyei Hatvanból (akkor az egri érseki gyűjteményben volt), a Bihar megyei Révről (Vadul Crisului, Románia), a Szeben megyei Oláhpiánról (Pianul-de-Jos, Románia), és hogy több példánnyal van képviselve a Magyar Nemzeti Múzeumban a Kis- és a Ráth-féle gyűjteményekből (16. ábra).

3 Afajszi baltákkal partomlás alkalmával együtt került a felszínre és jutott a Múzeumba az a két keskeny rézvéső is, amelynek képeit a feldolgozásban ugyancsak megtaláljuk.

4 Mindkét vésőnek nyél- vagy szárnyújtványa van. Az egyik vésőn a szárnyújtvány tövénél kétoldalt tompavégű, alacsony, karszerű tag ugrik ki, aminek bizonyosan az volt a rendeltetése, hogy a fanyelet megtámassza. Ennek a vésőnek az éle egyenes, a másiké ívelt, s ezzel is rokonságot árul el az ívelt élű, fajszi típusú baltákkal. A hatvani baltát Hampel József is leközli, de azt írja róla, hogy lelőhelye ismeretlen.

5 Nevezzük ezt a szerszámot fajszi típusú baltának. Jellemző sajátságai : tengelye a nyéllyuk alján tompaszögben törik meg, és ennek következtében enyhén ívelt a foka és az éle is, ez a 15. ábrán bemutatott két baltán a szerszám testéből kiugrik. A 16. ábrán adott baltákon pedig azt látjuk, hogy a szerszám teste az éle felé arányosan szélesedik, de csak a 3-as számmal megjelölt balta sarka ugrik ki enyhén. A nyéllyuk alján valamennyi tagolt, mindegyik balta zömök, tehát készítőjük számolt az elvégzendő munka természetével, és tekintetbe vette a réz puhaságát is, amit az eszköz zömökségével akart ellensúlyozni. Szerszámunk első tekintetre rokonságot árul el a bányabükki típusú rézbaltákkal, csakhogy ezek foka tompa élbe fut és testük nem tagolódik oly élesen két részre, mint a szóbanforgó fajszi típusúaké.

6 Ezen az alapon is fel 1 Pulszky F., A rézkor Magyarországon. (Bp. 1883) 60, 14. kép 4 — 5. 2 Ua. Magyarország archaeologiája I (Bp. 1897) 111, 37. kép 1 — 2. 3 Arch. Ért. 33 (1913) 369, 427, 21-23 sz. 4 Uo. 427, 3a—b, 4a-b sz. 5 Hampel, J., Antiquités préhistoriques de la Hongrie I (Esztergom 1876 — 77) VIII. t. 26. 6 Roska, M., Le dépôt de haches en cuivre de Baniabic. Dacia 3—4 (1927/32) 352 — 355.