Folia archeologica 8.
Roska Márton: A fajszi típusú rézbalták
44 Roska Márton kell tételeznünk, hogy a Kárpát-medencének olyan ipari termékei ezek a balták, mint akár a rézcsákányok, akár pedig a bányabükki, árkosi, csáklyai stb. típusú balták : a gondolat, a munkára való készség jöhetett kívülről, de a megvalósítása ilyen harmonikus egységben a Kárpátokon belül történt, éspedig a rézkor végén. A rézcsákányok esetében gyártási központokat állapíthattam meg a medence területén belül, és itt is Erdélynek különösen fontos szerepét sikerült kidomborítanom. 7 Felsorakoztathatók azok az analógiák, amelyek a fajszi típusú rézbalták földrajzi elterjedésére világot vethetnek. A Szegedi Egyetem Régiségtudományi Intézete 4060 ltsz. alatt őrzi a 17. ábrán látható rézbaltát. Lelőhelye az Arad megyei Lippa (Lipova, Románia). Az eszköz hossza 10,6 cm. Ha szabad úgy kifejeznem magam, a klasszikus szépségű példányok egyik jól sikerült darabja. A Szolnok-Doboka megyei Magyarköblösről (Cublesul-Somesan, Románia) Jakabházy Ferenc telkén került felszínre a kolozsvári Múzeumban II. 6730. ltsz. alatt őrzött rézbalta (18. ábra). 8 A helyi gyártás bélyegét viseli magán annyiban, hogy a tengelye egyenes s nem olyan formás, mint a fajsziak vagy a lippai. Állítólag hamut tartalmazó rézüstben lelték, amit azonban nem kell elfogadnunk. A bizonytalan leletösszefüggésnek a helyi gyártáshoz nem lehet semmi köze. Ungvárról (Uzhorod, Szovjetunió) Jankóvich M. József közöl egy a fajsziakkal rokon rézbaltát. Tengelye ívelt, éle alig ívelődik, s nem ugrik ki a szerszám testéből. Foka gömbölyded, és ezzel bizonyos mértékben idegenszerű a fajsziakkal szemben. 9 Az olténiai Ostrovul Corbului-on 1931-ben a Duna partján rézleletre bukkantak, amely agyagedényben volt elrejtve. A lelet négy darab fajszi típusú rézbaltából, egy szélesebb és tizenöt keskenyebb vésőből állt. 1 0 A lelet ismertetője a baltákról azt mondja, hogy kovácsolás útján készültek, éspedig rézlapból, amelyet a foknak megfelelő részen meghajlítottak s melegen kovácsoltak. A kovácsolás menetében a lap vége nem forrott össze teljesen a szerszám testének ellentett oldalával. A fok meghajlítása sem sikerült, és így tompa élben törik meg, miáltal a bányabükki típusú baltákhoz is közel áll. A balták testének fajszi módra való kettős tagolódása azt mutatja, hogy mesterük egyformán ismerte a bányabükki és fajszi típusú baltákat. A lelet ismertetője korábbi állításával ellentétben azt írja, hogy rézmaradékokból „öntötték" őket és hogy bennük 1% ezüst van. 1 1 Ez az összetétel azt mutatja, hogy nyersanyaguk vagy Nagybánya, vagy pedig Selmecbánya vidékéről származik. J. Palliardi gyűjteményében (M. Budowice) 1919 januárjában láttam egy rokon formájú rézbaltát, amely a fajsziak hatása alatt készülhetett, mivel nem képviseli a bemutatott tiszta formát. A balta lelőhelye a morvaországi Yevcice. M. Ebért a sziléziai Strahlenből közöl egy hasonló példányt. 1 2 7 Ua. Közi. 2 (1942) 15-77. 8 Ua. Erdély régészeti repertóriuma. I. Őskor. (Kolozsvár 1942) 153, 176 kép. 9 Jankovich, M. J., Podkarpatska Rus v Prehistorii. (Mukacevo 1931) III. t. 3. 1 0 Berciu, D., Archaeologia prehistorica a Olteniei (Craiova 1939) 100—101, 110 — 111. képek. 1 1 Uo. 102. 1 2 Reallex. d. Vorgeschichte XI. (Berlin 1933) LXXX. t.
