Folia archeologica 8.
Korek József — Patay Pál: A Herpályi-halom kőkorvégi és rézkori települése
A Herpályi-halom 2 S részletes elemzésére nem térünk ki. A neolitikum végének sajátossága ezek megsokszorozódása formában és mennyiségben is, ami a csoport belső fejlődése révén alakult ki az ízlés és funkcióbeli sajátságukkal. A tiszapolgári kultúra kerámiája alaptartozékának és legjellemzőbb kritériumának tekinthető kúpos bütyök átfúrás nélkül a B réteg fölött jelentkezik pregnáns formában (III. t. 9), bár a II. felület A szintjéből is kerültek elő az előzményekre utaló típusok (VIII. t. 20). A herpályi csoport belső fejlődése eredményezi az átfúrást, a változatok növekedését, amely eljut oda, hogy az E réteg tiszapolgári jellegű anyaga és a Tiszapolgár lelőhelyről származó között semmiféle különbség sem állapítható m6 g' Jellemző sajátsága a kerámiának a festés, amelynek helyzete még kevésbé tisztázott. Tompa az összefoglalásában behatóan foglalkozott a kérdéssel és helyesen arra az álláspontra jutott, hogy önálló festett kerámiáról nem beszélhetünk ; az megvan a különböző kultúrákban egyes formákra korlátozva, más és más technikában. A keleti területek neolit és neolitvégi kultúráiban, csoportjaiban is fellép a festés. A tisztázatlanság ezen a téren is legalább olyan fokú, mint maguknak a csoportoknak az eredetét és kronológiáját érintő kérdésekben. A keleti területek neolitvégi kultúráin belül az alábbi festett kerámiai csoportok rajzolódnak ki : 1. A Tompa-féle Bükk III. sajátságokat mutató csoport. Klasszikus képviselője a sátoraljaújhelyi leletanyag. Ezt egyidejűleg a Bükk III. jellegű anyag kíséri. Nemcsak a Felső-Tisza mentére, hanem attól igen távolra, a Nyírség víztől védett, homokos dünéire is kiterjed, sőt a szolnok-villanytelepi edény tanúsága szerint a Közép-Tisza területére is. 2 8 Jellemző rá az íves és egyenes vonalú polychrom festés, a fekete-sárga-fehér szín uralmával. A festés az égetés előtt történt. Az orosi leletegyüttesben olyan, a rézkor felé vezető formákkal jelentkezett együtt, amely bizonyítottá tette a telepnek neolitvégi lakottságát. 2 9 2. A Debrecen-tócóvölgyi csoport. A Hortobágy vidékén az alföldi vonaldíszes kerámia körébe tartozó anyaggal keverten, vagy a bükki kultúra klaszszikus díszítő motívumaival együtt jelentkezik, amint az a nagykálló-strandfürdői lelőhely anyagában tapasztalható. Fontosabb lelőhelyei még : Lászlóhalom, Szántai-halom, Debrecen-Nyulas, Konyár. Jellemzője világos alapon a sötétvörös egyenes vonalfestés. 3 0 3. Tiszapolgár-Csőszhalom. Több színű, az égetés utáni festés, a fehér szín uralkodó voltával, amelyhez a sárga és vörös szín járul. Mintái egyenes vonalakból képzettek. Tompa a lengyeli kultúrával hozta összefüggésbe. Elterjedési területe az Alföld keleti síksága. A kevés lelőhelyről ismert anyagból a tiszapolgárin kívül a bodrogzsadányi és a herpályi a legjelentősebb. 3 1 4. A szamosvölgyi kevert anyag. Az anyag csekély mennyisége és szórványnak minősíthető volta miatt kevéssé ismert. 3 2 A kerámiát a világos okker iszapmáz jellemzi (ebben megegyezik a Debrecen környéki anyaggal), amelyre 2 8 Tompa, F., Die Bandkeramik... 51. XLVI. t. 2-5; XLVII. t. 1-5; Csalog J., FA 7 (1955), 23-44. 2 9 Arch. Ért. 78 (1951) 72, XXXIV. t. 1, 12, 14, 19, 21, 22. 3 0 Zoltai L., DJ 1927. 47, 9 —11. kép. A többi lelőhely anyaga kéziratban felgyfíjtve a neolitikus corpus munkáiban. 3 1 Tompa, F., Die Bandkeramik ... 55. LV. t. 1-10 ; LVI. t. 1-11 ; LVII. t. 1-7. 3 2 Sőregi J., DMÉ 1937. 59-63. 19. kép.
