Folia archeologica 8.
Korek József — Patay Pál: A Herpályi-halom kőkorvégi és rézkori települése
38 Korek József — Patay Pál széles feketesávos festés kerül. Ugyanakkor a csövestalpú tálakon a vörös alapra felvitt fehér egyenes vonalú festés éppoly gyakoriságban jelentkezik. Határozottan még nem bontakozik ki az önálló csoport mivolta. 5. A herpályi csoport. Középpontja a Nagysárrét nyugati része. Határai keleten átlépik az országhatárt és Nagyváradon túlig terjednek, északon a Hajdúságig, délen a Sebes-Körösig. Szorosan csatlakozik a neolitvégi herpályi kultúracsoporthoz ; elterjedése is teljesen azzal esik egybe. 3 3 Tompa A szalagdíszes agyagművesség... c. munkájában színes táblákon közreadta a legjellegzetesebb típusokat. 3 4 Ásatásunk során lényegében új nem jelentkezett. Leggyakoribb volt a csövestalpú tálak talprészén a vörös edényfalra felrakott, keskeny sávos, egyenes vonalvezetésű fekete festés. Az I. felületen az A—B szint között jelentkezett legkorábban (II. t. 20 — 22), attól kezdve nyomon követhető a B szint fölött talált belső festésű csövestalpú tál töredékén (III. t. 1 — 3), a C szint fölötti csőtalpakon (III. t. 17—18) a kormos rétegben talált töredékig (V. t. 7—10). A II. felületen az A szintnek megfelelő mélységből (VIII. t. 9—14, 17—19) és a csontréteg fölötti kormos rétegnek megfelelő 10. ásónyomból került elő (IX. t. 16—18, 20). Mindez azt mutatja, hogy a kezdete egyidős a település kezdetével, a használatának felső határa a D szint, ahol már inkább csak az akkor még meglevő edények révén található fel. Az egész telepet elpusztító tűzvész után már nem jelentkezik. Az előkerült anyag nem elég arra, hogy technikailag és stílus szempontjából részletesen elemezzük, mégis a technikában két változata figyelhető meg : az égetés után, fehér alapra rávitt fekete vonalfestés (II. t. 22) és az égetés előtti közvetlen festés (II. t. 20). A kettő egymás mellett él. A vázolt hazai festett csoportokból a herpályi anyag a debreceni csoporthoz áll legközelebb, és valószínűleg egy és ugyanazon nagyobb kör helyi változatát jelenti. Stílusbelileg szorosak az egyezések a Felső-Tisza vidékének, közelebbről a tiszai és bükki kultúra, valamint az alföldi vonaldíszes kerámia kevert anyagát mutató Paszabnak és Gávának festett árujával. 3 5 Nem kétséges, hogy a bükki kultúra festéstechnikája, valamint a déli (Thessalia) és keleti (tripoljei és cucuteni kultúra) hatások 3 6 alapján alakult ki a herpályi festett kerámia, amely feltételezhetően nemcsak kultúrhatások, hanem kisebb népcsoportok idevándorlását is jelenti. A keleti hatásokat illetően elsősorban a Szamos völgyének közvetítő szerepére kell rámutatnunk. Az ásatás egyik eredménye az, hogy a tiszapolgár-csőszhalmi csoportnak időrendi kérdéséhez stratigráfiai adatot szolgáltatott. Az első felület A rétegében került elő egy a tiszapolgár-csőszhalmi kerámiával 3 7 teljesen megegyező töredék (II. t. 5). Felsőbb rétegekben bolygatatlan szintből nem került elő. Stratigráfiai helyzete azt bizonyítja, hogy a herpályi festett kerámia korai sza3 3 Lelőhelyei : Zsáka (Arch. Ért. 1942. 54—72 ; Sőregi J., DMÉ 1934. 67—72), Pocsaj' Esztár, Kismarja (Tompa, F., Die Bandkeramik . . . 42), Darvas, Szentpéterszeg-Kovadomb' Nagyvárad-Téglagyár. 3 4 Tompa, F., Die Bandkeramik . . . LUI. t. 1 — 6 ; LIV. t. 1. 3 5 Uo. LU. t. 1-6, XLIII. t. 1. 3 6 A déli, délkeleti kapcsolatokra, Gumelnitára és a bulgáriai Teli-kultúrára, valamint az erősd-cucuteni kapcsolatokra B. Kutzián Ida felhívta már a figyelmet. B. Kutzián, I., Die Ausgrabungen in Tiszapolgár-Basa. Conférence Archéologique 1955. 81 — 82. 3 7 Tompa, F., Die Bandkeramik . . . LY—LVII. t. Legközelebb áll a záródíszhez : LV. t. 10, a rácsmintához : LVII. t 7.
